A vadgazdálkodás időszerű kérdései 2.

8. ábra
A kérdés jelentõségét bizonyítják azok a skandináviai vizsgálatok, melyek szerint erõteljes
rókagyérítés után 30%-kal nõtt az egy sutára esõ, õszig felnevelt gidák száma. Egy norvégiai
vizsgálat bebizonyította, hogy a legkritikusabb idõszak a gidák születése utáni 4-6
hét, továbbá a bakgidák 70%-a, a sutagidák 20%-a esett áldozatul a rókáknak. Mezei élõhelyen
a gidák sebezhetõségét a predációval szemben kifejezettebbnek találták. A korai és
az ellési fõidõszakban született gidák nagyobb veszteséget szenvedtek, mint a késeiek (a
gyérítés idõzítése).
Visszatérve az eredeti kérdéshez, a sutánként 0,55 db felnevelt gida, a törzsállományban
átlagosan 1:1,2-es ivararánnyal számolva, 0,3 db felnevelt gidát jelent a teljes törzsállományra
vetítve éves átlagban. Az állomány szinten tartásához ennek megfelelõen 30% körüli éves
hasznosításra lenne szükség, ami jelenleg 17,4%, azelõtt pedig hosszú évekig 15% alatt volt.
Az állománysûrûség 1980-ban 2,56 db/100 ha volt, 2003-ban 4,96 db/100 ha.
III. A hasznosítás, az elhullás és az állománysûrûség alakulása
Az elsõ idõszakban (1969–83) a hasznosítás volt a fõ tényezõ, az állománysûrûség stabilizálódott.
A második idõszakban (1984–95) az elhullás dominanciája látszik (túl-) kompenzáló
jellegû hasznosítással, amelynek eredményeként a sûrûség növekedésnek indult (9.
ábra). A harmadik idõszakot (1996-tól máig) az intenzív sûrûségnövekedés jellemzi, normalizálódott
elhullás és enyhén növekvõ hasznosítás mellett. 1997–2003 között az állománysûrûség
megduplázódott!! Az õz „jól érzi magát”, a kedvezõtlen idõszakokon pedig
intenzív etetéssel átsegítik.
40