A vadgazdálkodás időszerű kérdései 2.

A megyében nagyrészt kiváló, mezei élõhelyek találhatók, ahol a terület jelentõs részén
a vegetációs idõszakban bõséges mennyiségû táplálék áll a vad rendelkezésére, így a gidák
fejlõdése gyors, és éves korukra megfelelõ testméreteket és kondíciót érnek el. Ezért
feltételeztem, hogy az egyéves suták 90%-a, a kétéveseknek és az ennél is idõsebbeknek
pedig 100%-a termékenyül.
A számítás szerint a felnevelt szaporulat 1980–2002 között átlagosan 0,55 db gida/suta; ezen
idõszakon belül a legalacsonyabb 0,37 db gida 1996-ban, a legmagasabb 0,67 db gida 1997-ben.
A vadászatra jogosultak között rendkívül nagy a különbség a jelentett statisztikai adatok
alapján számolt felnevelt szaporulat tekintetében: a legrosszabb 0,25 db gida/suta, a legjobb
1 db gida/suta. A számok mögött szerteágazó okok rejlenek, melyek boncolgatása külön
vizsgálat tárgyát képezhetné.
A szakirodalomból és a különféle vizsgálatokból ismert a felnevelt szaporulat és az állománysûrûség
negatív irányú kapcsolata, mely a megyében a 7. ábra szerint alakult:
7. ábra
Az állománysûrûség növekedése csak bizonyos idõszakban mutat negatív összefüggést a
felnevelt szaporulattal. Más környezeti tényezõk is hatnak a felnevelt szaporulat alakulására,
némelyik az állománysûrûségtõl függetlenül. A legjelentõsebb ilyen tényezõ az idõjárás
(gidák téli túlélése).
A ragadozók sûrûsége szintén fontos tényezõ (gidák nyári túlélése), melynek befolyásolása
a dúvadapasztás során lehetséges.
Az õzgidákra nézve, a ragadozók közül a legnagyobb veszélyt a kóbor kutya és a róka
jelenti, ezért a kettõt együtt vizsgáltam. Bizonyosnak tûnik, hogy e két dúvadfaj terítéknövelése
a felnevelt gidák számára pozitívan hat (r = 0,542 P