A vadgazdálkodás időszerű kérdései 2.

Mind a 171 pagonyt kiértékelte. Megvizsgálta ezen környezeti számok alapján a nekik
megfelelõ átlag õztömegeket. Az eredmény statisztikailag olyan pontosságot adott, amilyen
az ilyen jellegû kutatásokban elvárható (korr. koef.: r = 0,86). A környezetérték-számoknak
megfelelõ átlagtömegek még matematikai képletek nélkül is mutatják a tömegnövekedést
a környezetérték számának emelkedésével.
Környezetérték-szám: Átlagtömegek (3 éves bakok – kg):
40–45 13,2
46–50 13,5
51–55 14,1
56–60 14,8
61–65 15,3
66–70 16,3
71–75 17,4
76–80 18,2
81–85 20,0
A kutatási eredményeket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az õzállományok átlagtömege
követi a pagony környezetének mindenkori minõségét, amely környezetérték-számokban
kifejezhetõ. (UECKERMANN 1951)
Bánokszentgyörgyön a 10 éves erdõgazdálkodási terv adatai alapján az erdõk fafajmegoszlása:
51% bükk, 25% tölgyek, 20% gyertyán a maradék 4% pedig egyéb fafaj. Figyelembe
véve a jelentõs magánerdõhányadot is, a fafajmegoszlás-mutató a bükkösre esik. A tisztások
aránya és az alapkõzet-mutató az erdõgazdálkodási tervbõl olvasható. A földhatárrészt
a területismeretem alapján becsléssel állapítottam meg. Így Ueckermann elméletét a
bánokszentgyörgyi területre alkalmazva a következõket kapjuk:
Földhatérrész (50%) 12
Tisztások aránya (5-6%) 12
Fafajmegoszlás (bükk) 15
Alapkõzet (homok) 20
Összesen: 59
A pontérték tehát 59, ami kb. 15 kg testtömeget jelent, hároméves és idõsebb bakok testtömegére
vonatkoztatva. A bakok testtömege az etetés elõtti öt év adatai szerint 15,0 kg, 14,7 kg,
15,8 kg 15,6 kg, 15,0 kg volt, ami itt, Bánokszentgyörgyön igazolja Ueckermann kísérleteit.
A fenti elméletet a gyakorlatban alkalmazva ez azt jelenti, hogy az erdészet a pontozási skálán
a közepes sávban található, tehát az élõhely az õzek szempontjából 59 pontos, közepes.
A módszerrel minden területen megállapítható az élõhely pontos pontértéke, minõsége.
Felhasznált irodalom:
BAYERN A. U. J. V.: Über Rehe In Einem Steirischen Gebirgsrevier. Hamburg
BERDÁR BÉLA DR., szerk.: Az õz és vadászata. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest, 1983.
UECKERMANN E.: Die Einwirkung des Standortes auf Körpergewicht und Gehörnbildung des
Waldrehes. Hann.– München: Diss. Forstl. Fakultat, 1951.
VOLMER K. UND HERZOG A.: Rehwild naher an betrachtet – Unterzuhungen an Rehwild.
Verlag J. Neumann–Neudamm, Melsungen, 1995.
59