A vadgazdálkodás időszerű kérdései 2.

a 7-8 évig történõ örökítésnek. Szerintem a genetika tudománya rendkívüli felkészülést igényel,
mégis a gyakorló vadász szintjén esik legtöbbször szó a genetikáról. Európában egyetlen
kutatás sem bizonyítja az agancssúly-átörökítõ képesség meglétét!!!
Három példát szeretnék kérdésként felvetni:
– Hol vannak a svéd, jászkiséri, abádszalóki, kiskörei, martonvásári stb. utódok?
– Van olyan terület (Szolnok megyében), ahol évek óta nem vadászik külföldi. Csak az apró
bakokat lövik, mégis minden évben ugyanannyi van belõlük, nagy bak azonban nincs
(gondoljunk a forma öröklõdésére: szûk, széles terpesztésû agancs stb.).
– Másutt minden évben lövik a javát is, mégsem fogynak el a nagy agancsú bakok.
Mi hát a helyzet a meghagyott nagy bakokkal?
Példát szeretnék mondani: Surjányban esett meg, hogy jól ismertük a bakot; egyik hullajtott
agancsa 300 grammos volt, szárazon. Ötéves korában eltûnt – sosem láttuk többé.
Karcagon szintén volt egy 700 gramm fölé becsült ötéves bak. Hasonlóképpen felszívódott
a semmibe – de a jeles utódok sincsenek sehol. Tessék kiszámolni, hogy egy 700 grammos
bak áráért annyi 400-ast kellene lövetni, amennyi a legtöbb területen nincs is! Mivel teszünk
hát nagyobb kárt? Kevésbé fontos, hogy mit lövünk – de az igen, hogy mi marad a területen.
4. Korosztállyal kapcsolatos kérdések
Túlbecsüljük a kort. Tesszük ezt a klasszikus szempontok – fogkopás, agancstõ, varratok
stb. – alapján.
De mi a valóság?
Igen kevés bak éri meg a 7 éves vagy idõsebb kort. Az átlagos bakkal 1-2 éves koráig
nemigen foglalkozunk (nem akarjuk elhinni, hogy kétéves bak akár 450 grammos agancsot
is képes fejleszteni). 2-3 éves korukban felfigyelünk a jobbakra, még 1-2 évig (ekkor kb 4-
5 évesek) õrizgetjük, majd 7-8 évesnek gondolva, a „csúcson” meglövetjük õket (a csúcson
a javát hozzuk terítékre; az ínyenceknek akkor is marad kellõ számú öreg, de gazdasági értelemben
már értéktelen agancsú bak). A valóban idõs bakok igen erõsen visszaraknak. A
korosztállyal kapcsolatos kérdéseket Farkas Dénes adatai szemléltetik a legjobban. Szolnok
megyében 1950-ben jelent meg az õz; akkoriban az állományt 12 darabra becsülték.
1962–65 között külföldi vadászok már 220-230 darab õzbakot ejtettek el, ebbõl 100-110 érmeset.
Ezeket a trófeákat zömmel 7-9 évesre bírálták. Nem is élt annyi bak Szolnok megyében
7-9 évvel azelõtt (ezek igenis 4-5 évesek voltak)!
III. Hasznosítás
Hasznosítás – e tekintetben is hasonlóan okosak szeretnénk lenni, csak a vadállománynyal
ez nincs megbeszélve...
Mennyiség – a szó szoros értelmében ezzel lenne a legkönnyebb dolgunk, ha tudnánk
számolni.
De nem tudunk, mert áll a kukorica, a napraforgó, és azt sem tudjuk, hány õzünk van.
Mire pedig megtudjuk, addigra a határban nyakig ér a sár, s az õz tudja, hol a 300 hektá-
25