A vadgazdálkodás időszerű kérdései 2.

iból számolt 1:1,2-es ivararány a bakvadászattal tovább romlik. Így lehet ez sok területen,
de fõképpen az Alföldön, ahol a lelövésre szánt bakok nagyobb hányadát tavasszal meglövik
a bérvadászok, aminek következtében az üzekedés idejére az ivararány tovább romlik,
s így jelentõs számú sutatöbblet áll elõ. Bertóti Istvánnak az volt a véleménye, hogy felesleges
ragaszkodni az 1:1 arányhoz, mert az sem okoz minõségromlást, ha netán 1:2
arányban él a bak és a suta.
Korosztályok szerepe
Õzállományunk korosztályviszonyairól kevés információnk van. Csupán a bakokra vonatkozóan
kapunk útbaigazítást a trófeabírálat eredményeibõl. Gyakran éri bírálat a vadgazdálkodókat
amiatt, hogy a bakok állománya elfiatalodott. Ezt az állítást a trófeabírálat eredményei
csak részben igazolják (2. diagram). Az elbírált agancsok között csökkent a 6 évesnél
idõsebb bakok aránya 1977 és 1986 között, de azt követõen már csak a 8 év felettiek
aránya lett kevesebb, aminek nem tulajdonítok jelentõséget.
Tapasztalatom szerint, ebben az idõs korcsoportban már elenyészõ a kapitális agancsú
bak. Kételkedem az idõs korúak 24%-os (magas) arányának igazságában (2. diagram),
ugyanis a 7 év feletti õz korának megbecslésekor megtörténhet, hogy 2-3 évet – de volt
már arra is példa, hogy ennél is többet – téved egy kevés gyakorlattal rendelkezõ bíráló.
Kételkedem azért is, mivel többéves rendszeres tavaszi állományfelmérés során azt tapasztaltam
a tengelici vadászterületünkön, de több alföldi vadászterületen is, hogy a 6 évnél
idõsebb bakok aránya még az 5-6%-ot sem éri el. Megjegyzem, hogy Bertóti István a bakok
idõs korcsoportjának 10%-os arányát javasolta.
2. diagram Elbírált õzbakok kormegoszlása
19