A vadgazdálkodás időszerű kérdései 2.

A bakok esetében talán valamivel jobb a felismerés lehetõsége, mert míg a sutánál csak
a testet lehet figyelembe venni, addig a baknál az agancsot is segítségül hívhatjuk a kor
megállapításához.
A bakok esetében a korosztályviszonyok összefüggnek az agancs paramétereivel, vagyis
a kulminációs kor meghatározásával. Azt mondjuk, hogy Békés megyében a kulminációs
kor 7 év. Az újabb megfigyelések alapján ezt sok szakember tagadja, és 4-5 évre teszi a
kulminációs kort, mondván, az állat ekkor rakja fel a legnagyobb tömegû agancsot.
A kor és az agancstömeg közötti összefüggéssel (korreláció) kapcsolatosan egy megjegyzésem
van: a koefficiens 0,25 és 0,45 között változik, vagyis gyenge (Bán, Fatalin, Fodor,
Szidnai). (1. és 2. diagram)
3. Az agancs
Az agancsot tartjuk a minõség fokmérõjének. Az, hogy ez miért van így, ismét Széchenyi
Zsigmondot kell idéznem: „Az õzagancsot a legeredetibb, a legváltozatosabb, legfinomabb trófeának
tartom. Egyikük sem hasonlít a másikra, önálló egyéniség mind, értékes emléktárgy.”
Talán ezért van az, hogy a selejtezés során szinte az agancs alapján döntünk, hogy a kérdéses
bakot elejtjük-e, vagy kíméljük. Milyen agancs legyen a kiváló trófea, melyet érettnek
minõsítünk? Nagy tömegû, szabályos, gyöngyözött és sötét színû. Ezek a tulajdonságok,
melyeket el tudunk bírálni.
A bakok selejtezése során két fontos tényezõt veszünk figyelembe: az egyik a tömeg, a
másik a forma. A tömegrõl már szóltam; nem kívánom ezzel az Önök türelmét igénybe venni.
Azonban úgy gondolom, hogy a forma megítélése fontos tényezõ lehet a jövõ õzgazdálkodásában.
Mivel a vadgazdálkodásban egyre nagyobb méreteket ölt a bérvadászat, célszerû
vizsgálni gazdálkodási elveinket. Minden gazdálkodást ökonómiailag is minõsíteni kell.
A bérvadászat elszámolásának alapja a tömeg, nem pedig a forma – ezért a selejtezés során
célszerû a formát alárendelni a tömegnek, mint selejtezési elvnek. Saját gyakorlatom
erõsít meg ebben. Az eddigiek során mindössze egy vadásszal találkoztam, aki kizárólag
szabályos 6-os bakot kívánt lõni – annál több volt az olyan vadász, aki azt vallotta, hogy
nem baj, ha nem nagy tömegû az agancs, csak valamilyen módon érdekes legyen. A másik
tapasztalatom pedig az, hogy az osztott szárú, sokágú agancs rendszerint nagy tömegû.
Az õzgazdálkodás fontos minõségi mutatója az éremkihozatal. (4. táblázat)
A számok azt mutatják, hogy mind az országos, mind a Békés megyei mutatók az utóbbi
években javultak.
Az idei esztendõ eredményei még nem ismeretesek. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják,
hogy nem lesz sokkal rosszabb év, mint az átlagos. Talán az agancs esztétikai értéke
hagy kívánnivalót maga után, sok háncsos bak került terítékre a vadászidény kezdetén,
nem érett meg az agancs. Talán célszerû lett volna, ha a szakhatóság az õzbak vadászati
idényét május 1-ére módosítja.
Javaslatok az õzállomány kezelésére:
1. Ne essünk a formalizmus hibájába!
2. Lõjünk annyi sutát, mint amennyi bakot!
3. Ne csak magas hóállás esetén takarmányozzunk!
4. Legyen jelen az õzvadászat során a hivatásos vadász!
32