fórum - Színház.net

GYÖRGY PÉTERSok hűhó Fortinbrasért!A Hamlet PécsettUjváry Zoltán (Horatio) és Kulka János (Hamlet) a pécsi előadásbanSajátos, markáns értelmezésével nehézhelyzetbe hozza nézőjét a pécsi NemzetiSzínház Hamlet-előadása, melyet rendezőkéntSzegvári Menyhért jegyez, akiegyúttal Fortinbras alakítója is.Ez az előadás egy olyan, a mű arányaitjelentősen megváltoztató, valóban szuverénértelmezés nyomán született,amellyel - legjobb tudomásom szerint -eddig hazai színpadon nem találkozhattunk.Sajnos azonban minden újszerűség, asajátos autonóm értelmezés ellenéreszámomra kétséges, hogy Szegvári rendezőileleménye, ötlete megállja-e helyét aszínpadon.Minthogy ezen az előadáson elsősorbanClaudiusról van szó, ezért megkísérlemrekonstruálni a Szegvári által képviseltés megvalósított Claudiusról kialakítottálláspontot. Ebben az értelmezésbenugyanis Claudius szerepe merőben új,nincsen már szó a „vérnősző baromról " ,hanem a színen egy szelíd, merengő, halkszavú, csendes gesztusokkal élő, már-márhamleti tétovaságot árasztó király áll -szemben a nézővel és saját szövegével.Valóban annyiféle Claudius lehetséges,ahányféle darabértelmezés, rendezőivilágkép. Valóban annak meg-felelőenváltozik a király képe, ahogyan az egészelőadás új jelentése kialakul, megszületik.Így tehát Claudius alakjának milyensége amindenkori egész változásánakfüggvénye.Szegvári Menyhért azonban nem azegész Hamlet-kép változásának megfelelőenalakította Claudius alakját, hanemClaudius eleve feltételezett pozitív emberimagatartását állította prekoncepciójaalapjául, és ehhez a darabtól függetlenállításhoz igazította hozzá értelmezésetovábbi elemeit is.Ez a prekoncepció azonban elméleti,majd merőben gyakorlati problémák sorozatáhozvezetett. Hiszen - amint aztlátjuk is a Claudiust alakító színész, GyőryEmil alakításában - ez az ember a látvány,a szavak, a viselkedés felszínén egy bűnétmár mélyen megbánt, halk, mondhatjukbölcs uralkodó. Am ez az ember tetteiszintjén, tehát valójában, mégiscsak az,aki: elszánt gyilkos, azaz, ahogy Aranyfordítja, „vérnősző barom " .(Természetesen mindennek kapcsán lehetaz illegitim uralom eredetével összefüggőválságstratégiáról értekezni, de mindezzelnem szépíthetünk a helyzeten.)Az alapkonfliktus tehát a rendezőikoncepció és a darab között abban áll,hogy miképpen képes Szegvári mégis, aszöveg kétségtelen negativitása ellené-reis megteremteni a színpadon Claudiuspozitivitását. Ehhez ugyanis önmagábanvéve nem elégséges a királyi alakcsendessége, letagadhatatlan bája, nemelégséges a dániai udvar érzékelhetőenenyhültebb légköre sem, amelyet itt aszürkébe öltözött csendes, aljas úri népségjelez. Nem sokat segít ezen a díszlet, alaza, könnyed spirális háló sem. A háló,Húros Annamária munkája, kettősfunkciót tölt be. Egyrészt valóban a színészeketjátszani engedő, a színpadotmajdnem üresen hagyó, de mégis azemelkedés révén hatásos mozgásokra alkalmatadó szerkezet, másrészt azonban aspirál igencsak érthető allegória is, a fejlődésama megállíthatatlanságát mutatja,amelyet, ha Hamlet akármit tesz is ... dene vágjunk a dolgok elébe.A claudiusi pozitivitás megteremtéséhezvalójában két rendezői ötlet kellett,egyrészt az öreg király, másrészt a fiatalFortinbras alakját illetően. Ezért Hamletatyjának szelleme teljes testi valójábanjelen van a színpadon, és a Tyll Attila általéletre keltett figura valójában egy gonosz,militáris öregember, nem pedig egy azigazságot, annak megteremtését képviselniigyekvő szellem. Egy ilyen prekoncepciózuselőadáson minden jelzésszerűjelmeznek súlyos szerepe van: a németformájú katonai sisaknak a tábornokiszabású köpenynek és a marsall-botnakegyaránt. Az atya emez attributumai mindazt érzékeltetnék, hogy jobb is, hogy őmár valójában a föld alatt van. Mindezenfelül Tyll olyan agresszívan viselkedik,hogy az embernek az első percbenmegesik a szíve szegény Hamleten:miképp is bírhatja ki, hogy ez a gonoszöregember ilyen nehéz helyzetbe hozza.Ez az apró átigazításnak tűnő ötlet igenradikális következményekkel jár, hiszen aszellem figurájának jelentésváltozásafelborít egy sor további arányt,