fórum - Színház.net

ás, reményvesztett „égre " tekingetések,hajsimítások stb. Ilyen lehet egy elfuseráltalanyi költő, amikor éppen nem tudkölteni, mert nincs miből. Az az igazság,hogy mozgásában még így is megmaradtnéhány bohócos gesztus, talán a bő zakó -nak és nadrágnak is köszönhetően; néhánybeállása felüdítően burleszkszerű.Márton András Vladimirja valószínűlegnagyon meg van ijedve. Vajon ő len-ne amindenre ijedős kis csinovnyik, akiaktatáskájával értelmetlenül belecsöppentegy az emberi értelmet meghaladóvárakozásba, és értelmetlen létét úgypróbálja racionalizálni, hogy a költőt pátyolgatja,és „kisstílű módon " értelmeznipróbálja helyzetét. Estragon a fellegek-benjárva zokog, Vladimir a földön vacogvavárja Godot-t. A rendezői munkaeredményeként e két alak ilyen létének ésitt létének miértje teljesen titokban marad.Körmendi János Pozzója korrekt alakítás:visszafogottan hoz egy kamásnispozőrt.Koltai János Luckyja azonban teljesenérthetetlen: a málészájú parasztkülső nagykarimás kalappal és bajusszal ugyan olyan,mintha jelentene valamit. Remélhetőlegazonban semmit sem jelent, éstulajdonképpen hálásak lehetünk a rendezőnek,amiért az ő szövegéből kivételesennem húzott, mert a tudományos gondolkodásforgácsaiból felépülő (inkább leépülő)monológja elhangzásával sejtésünk,hogy e magyar paraszti külső csak jobbhíján született meg, beigazolódott.A négy színész nagyon alázatosan ésvisszafogottan játszik. Az előadás végefelé az egyik jelenetnél azonban már őksem bírták türelemmel és alázattal. Mi-kora földön fekvő Lucky megvizsgálásáraküldött, de nem mozduló EstragontólVladimir megkérdi, mire vár, Estragonpedig erre azt válaszolja, Godot-ra várok -a színpadon egy rövid időre „elszabadul apokol " . A négy jobb sorsra érdemesszínész felszabadultan bohóckodni kezd.Ennek a bohóckodásnak ugyan nincsértelme, de legalább kizökkenti a nézőtaddigi fásult állapotából, és talán felmerülbenne annak gondolata: Beckettetmásként, talán éppen beckettül mégiscsakérdemes lett volna bemutatni a MadáchKamarában.Samuel Beckett: Godot-ra várva (Madách Kamaraszínház)Fordította: Kolozsvári Grandpierre Emil.Díszlet: Koltai János. Jelmez: Borsi Zsuzsa.Zene: Mártha István. Rendező: Bődi István m.v.Szereplők: Haumann Péter, Márton Andrásm. v., Koltai János, Körmendi János.BÉCSY TAMÁSA hazugságés következményeStríndberg-bemutató SzolnokonStrindbergnek egészen korai drámája Aa p a . Cselekménye egyszerű. Az apa, aKapitány, intézetben tanítónővé kívánjataníttatni lányukat, Bertát; az anya, Laurapedig otthon, vallásos nevelésben kívánjarészesíteni. Kinek az akarata-elképzelésefog érvényesülni, erről szól a da-rabeseménysora. A történéseket Laurairányítja.A Kapitány felelősségre vonja egyikkatonáját, amiért nem akarja elvenni ateherbe ejtett szobalányt. A katona azzalvédekezik, hogy sohasem lehet tudni, ki agyermek apja. Ezt az érvet a Kapitány iselfogadja, s ez szolgál Laurának kiindulópontkéntférje elleni manővereihez. Amásik ötletet is kívülről kapja, és nemsaját benső világában fogalmazódik meg.Laura mindenkinek, így az Orvosnak is atényeket eltorzítva, sőt tényeket hazudvapanaszkodik férje viselkedéséről. AzOrvos megjegyzi, vigyázni kell, mertbeteg lélekben bizonyos gondolatokkönnyen monomániává fejlődhetnek.Laura a két ötletet összekapcsolja, és elejtiférjének a megjegyzést: hátha nem is őBerta apja. A gyanú valóban rögeszmévéválik a Kapitányban, a végén meg-őrül, sa Dada által ráhúzott kényszerzubbonybanmeghal.Talán ennyiből látható, hogy a műeseménysorába nincsen beépítve Lauraférje elleni akcióinak a konkrét oka. Ez azok természetesen kiderül az alakok --elsősorban a Kapitány - által elmondottszavak-mondatok tartalmából. Mivelazonban csak ezekből tudható meg, s nema közöttük lévő viszonyváltozásoktartalmából és irányából, a színházi előadásbanaz ok többféleképpen értelmezhető.Az alakok azt a magyarázatot adják,hogy a harc oka voltaképp nem a Kapitányés Laura egyéniségében rajlik, merte z a férfi é s a n ő között állandó adottság.Vagyis Strindberg szerint ez a harc anemiség tényéből-erejéből következikazzal a céllal, h o g y a másik fölött megszerezzea hatalmat. Noha az írott drámárólrészletesen szóltunk a SZÍNHÁZ1982/9. számában, most is meg kell jegyeznünk,hogy a férfi és a nő közötti,strindbergi értelmezésben megjelenő harcoka voltaképpen nem építhető be egydráma eseménysorába, mivel ez azeseménysor egyenlő az akcióknak vagyisaz alakok közötti viszonyok változásánaka sorozatával. Az alakok közötti viszonyváltozásokvagyis az akciók okapedig csak akkor jelenik meg magukban aviszonyváltozásokban, ha ez az ok azalakok egyéniségében gyökerezik. Mivel anemiség ténye és ereje nagyobb, átfogóbbaz egyéniségnél, hiszen minden emberbenmegvan, nem lehet be-építeni maguknak aviszonyváltozások-nak a tartalmábaés/vagy irányába.Ebből pedig az következik - és ezért isemlítettük -, hogy egy színházi előadás aharc okát hitelesen is értelmezhetitöbbféleképpen; elsősorban az erre vonatkozókonkrét mondatok elmondásánakmódjával, illetőleg az alakoknak aszínészek által megformált általános magatartásávalés a különböző rendezőimegoldásokkal. A harc okának értelmezéséremég az is lehetőséget ad, hogy aférfi és a nő, biológiai alapú és indíttatásúés nem az egyéniségből eredő küzdelmeitt a gyermek neveltetésének ürügyénfolyik.Nos, a kérdés az, hogy a szolnokiSzigligeti Színház Éry-Kovács Andrásrendezésében mit tud mondani ma, amikora Strindberg által alakjai szájába adottmagyarázatot jócskán megcáfolta atudomány, s ma már senki nem hiszbenne.Azonnal említenünk kell Éry-KovácsAndrás rendezésének két feltűnő, fölöttébbhangsúlyos elemét. Mind a kettőönmagában kitűnő díszletbeli megoldásraalapozódik. (A díszlet Kálmán Lászlómunkája.) A játéktér hátterét a szobabútorzatai adják - könyvespolc, fogas,szekrény -, akként, hogy közöttük hézagokvannak, s így a háznak a szoba mögöttlévő folyosója is látható. A szereplőkmindig a fogas és a könyvespolc közöttihelyen jönnek be a folyosóról, és itt ismennek ki. A hézagok miatt már afolyosón láthatóvá válnak, ahol igenlassan, mondhatni méltóságteljesen,egyenes derékkal járnak, ám mozgásukhirtelenül - tehát egyértelműen szándékoltan- felgyorsul, amint a szobába belépnek.Kimenetelük után járásuk ismét ésazonnal lelassul. A háttérben nemcsakbejöveteleik előtt tűnnek fel; máskor iselsétálnak a folyosón.A másik rendezői - tehát az írott sző-