fórum - Színház.net

ként nézete szerint milyen a Győri Balettszakmai vonzereje? Nem hálátlan szerep egyolyan együttesben táncolni, amelyet a világonmindenütt Markó Iván után jegyeznek, s félő,hogy mások nevét nem is tanulják meg?- Tehát azt kérdezi, hogy lehet-e nálunkkiugrani? Azt hiszem, aki igazánérdeklődik irántunk, az már nemcsakengem ismer az együttesből. Ha összeszámolom,hogy ez idáig ki, mennyi ésmilyen szerepet táncolt el, azt kell mondanom,másutt talán egy egész pálya-futásalatt sem jutott volna kinek-kinek ennyifeladat. Ettől függetlenül csak arrólbeszélhetek bizonyossággal, amit énéreztem, amikor hasonló helyzetbenvoltam Béjart-nál, méghozzá hét évig.Nekem akkora ügyet jelentett, hogy veledolgozhatom... egy pillanatra sem gondoltamarra, hogy az előadás nem az énlegsajátabb alkotásom. Mert hittem Béjarttehetségében, és hittem abban, hogynekem ott a helyem. Igenis, a Béjartbalettben,amelyet mindenki csak ígyemlegetett. És ha valaki Brooknál ját-szikvagy Mnouchkine-nál, az is jól tudja, hogyhiába az övé esetleg az ab-szolút főszerep,hiába olyan lenyűgöző és tehetséges ő,mint például Bigot a II. Richárdban, azérta színház mégis-csak Brook színháza vagyMnouchkine színháza. És nem hiszem,hogy ez zavarná a színészeket. Alighanemmég azt is tudják, hogy épp attól olyanjók, mert ezekben a társulatokbandolgozhatnak. Én annyira átadtam magamBéjart-nak, hogy még azokkal aprodukciókkal is tökéletesen azonosultam,amelyekben nem is táncoltam. Mert az őbalettje az enyém is volt.- Ha jól értem, ön olyan együtteses--ményttáplál, ami nálunk eddig sohasem valósult meg.Ennek összetevői : a szakmai igényesség ésmunkaintenzitás az abszolút nemzetközimércékhez viszonyítva, a teljes azonosulás aművészeti vezető elképzeléseivel és anemzetközi mezőnyben ellenőrizhetőteljesítmények megfelelő honorálása. Nyilvánvaló,hogy ezek a pontok szorosan kapcsolódnaks egymást feltételezik... Csak éppena körülmények hatalma nem kedvezmindennek...- Olykor már magam is unom a sajátpanaszaimat. Elvégre úgy tűnhet, hogysínen vagyunk, sikeresek vagyunk, ez aMarkó pedig folyton elégedetlenkedik.Mert ez egy maximalista-mániákus. Akikezt mondják, éppen azt nem értik meg,hogy amit mi létrehoztunk, azt csak így,tehát maximalistánés mániákusan lehetett csinálni, és másképptovábbvinni sem lehet. Itt a tesséklássékjóindulatok, a félmegoldások nemelegendők. Mi voltaképp iszonyúanmagányosak vagyunk. Ha nem magunkintéznénk a dolgainkat, egyetlen turnénkból- az államközi protokollt leszámítva- sem lett volna semmi. Nincs,aki menedzseljen, nincs, akinek szív-ügyevolna a mi sikerünk. Még akkor sem, haaz anyagi haszon nem csupán a miénk, sőtelsősorban nem a miénk. Ebből aszempontból különösen tanulságos az Izzóplanéták esete. Ez a sport-csarnokbeliprodukciónk kétségkívül sokba került.Forintban. De komoly vevők vannak rádevizában. Nyugatnémetek és franciákakarják megvenni televízióra, illetvevideokazettára a felvételt. Amely amagyar tévé jóvoltából botrányoskörülmények között zajlott le; valóságosistencsodája, hogy végül is használhatóanyag lett belőle, ilyen fokúdilettantizmus és szervezetlenségközepett. És ezt az üzletet is, mintvalamennyi külföldi utunkat, magamtárgyaltam le; kénytelen vagyok, ha aztakarom, hogy egyáltalán történjen valami.- Tapasztalatai szerint hogyan jegyzik ma aGyőri Balettet a világranglistán? És milyennektartja ön a saját együttesét?- Azt hiszem, minden lényeges együttestismerek ma a világban. A Győri Balettetnem lehet összehasonlítani, csak moderntáncegyüttessel. Vagyis a londoni KirályiBalettel vagy a Bolsojjal semmiképpen.Az ő klasszikus repertoárjuk, eszköztárukmerőben különbözik attól, amit miképviselünk. Jóformán nincs is közösalap. A Hattyúk tava meg a Giselle másvilág. Rólunk azt írják külföldön, hogy amiénk Európa egyik legjobb táncszínháza.Lindsay Kemp vagy Pina Bauschtársulatához mérten. Noha őket stílusdolgában egymáshoz sem, hozzánk semlehet hasonlítani. Legfeljebb annyiban,hogy színházat csinálunk. Már elsőkülföldi fellépésünk után, a Borisz Godunovmilánói bemutatójára nagyon jó kritikákatkaptunk. Ez jólesett ugyan, de tudtuk,hogy abban a retteneteset bukott, valóbanrossz és unalmas előadásban bármelyikegyüttesnek, amelyik tíz perc-remegmozgatja az állóvizet, már sikere lettvolna. Mindenesetre az olaszok bravóztak,és a lapok is dicsértek. A következőolaszországi utunk alkalmával azúgynevezett Világbalett Fesztiválon, halehet, még kedvezőbb volt a sajtónk.Hozsannákat zengtek, a Győri Balettdiadaláról írtak. Akadt lap, amelyikmeglepve konstatálta, hogy egy - úgymond-- kis magyar város ilyen együttesselrukkol elő. Később a francia, majdaz amerikai lapok is sokat foglalkoztakvelünk, mind elismeréssel. Még a NewYork Herald Tribune is -- amelyikegyébként szememre vetette, hogy nagyonvadul bántam A csodálatos mandarinzenéjével -, még az is azt jósolta, hogy aGyőri Balett a jövő nagy együttese. Ezpedig azért nagy szó, mert Amerikában akritika általában levágja Béjart-t ésmindazt, ami hozzá kötődik. És rólampersze tudták, hogy az ő tanítványavagyok. Ezt a kapcsolatot - pozitív ésnegatív értelemben egyaránt - mindenüttszámon tartják. És akik Béjart-t utálják,azok engem is ab ovo utálnak, akik pedigszeretik, engem is szeretnek. Az amerikaiszakkritika el-szántan Béjart-ellenes.Olyanokat írnak róla, amilyeneket seholsem olvastam még. A táncosait agybafőbedicsérik, de a koreográfiát, a stílust kinem áll-hatják. Jóllehet a közönségrettentő lelkesen fogadja, kifejezettenünnepli a Béjart-féle táncot. Ennekellenére, például a Times azt írta, hogyNew Yorkba nyáron szokott betörni aszenny-hullám; de lám, Béjart jóvoltábólmár tavasszal megérkezett.Egy másik lap közölte, hogy meztelen akirály; Béjart öreg, poros, érdektelen.Mindennek az a magyarázata, hogy Amerikábana „balanchinizmus " uralkodik aszakkörökben. Csak az absztrahált,geometrikus, a zenei struktúrát leképezőtáncot fogadják el. Amiben akár csakhalvány irodalmiasság, netán filozófiatükröződik, azt nem tűrik meg. Egyedül avégletekig intellektualizált balettethajlandók értékelni. Hogy ennek ellenéreelismerték a Győri Balett ígéretestehetségét, ez szinte hihetetlen volt. AztánBécsben is azt mondták nekünk, hogyvigyázzunk, itt opera-kultusz van, ez egyzenecentrikus közönség, ne lepődjünkmeg, ha nem lesz túl meleg a fogadtatás.Es az ünnepi hetek szmokingos, igazántartózkodó publikuma szétvertelelkesedésében a színházat. Dobogás,üvöltés, ünneplés volt; a magyar szakmaezt tán soha el nem hitte volna, hanéhányan a saját szemükkel nem látják.Párizsban, a L'Humanité fesztiválján,szabadtéren, rettenetes esős, hideg időben,amikor azt hittük, egy lélek sem fogeljönni, ötvenezren állták végig az Igazságpillana-