fórum - Színház.net

leges " , mint ahogy végső fokon a létezésbensem lehet az. De a szereposztásszükségképpen megszabja a szerepeket. Ígya hamleti környezet minden tagjánakfunkciója van, s ezért fölösleges és illogikusszámukra a saját létük „felkérdezése" . Hamlet funkciótlan, „semmire semjó " . Bárhonnan közelítünk hozzá, lehetetlennektűnik, hogy a környezete általfelkínált szerepek bármelyikét is elfogadja,magára vállalja. Funkciótlan, de nemalkalmatlansága miatt, hanem lényegemiatt. Az ő dilemmájához képest mindenfunkció nevetséges és csak elködösítené atudata által üstökön ragadott létdilemmaamúgy is homályos arcát. Hamlet pedigkizárólagosan erre az arcra kíváncsi - haemésztő kényszerét egyáltalánkíváncsiságnak lehet nevezni -, ezt az arcotszeretné minél tisztábban látni. Még akkoris, ha tudja, hogy a lehetet-lent kísérti. Deő látni akarja a lényeget, és nem amegoldhatatlant megoldani. Látni pedigmódja van.Hamlet meditáló alkat, de nem tétlen.Cselekedetei a látást szolgálják, megoldásaa meglátni és meghalni. De meghal-ni semfontos igazán, csak elkerülhetetlen. Atöbbiek valóságos, fizikai dimenziójúpusztulásához képest Hamlet halála nemjelent lényegi változást; Hamletkörnyezetének tagjai elveszítik az életüket,Hamlet átéli azt, és természetesen váltdimenziót.Hamlet számára az igazság emberifolyamatát Claudius, a király szakítja meg,oly durván és kegyetlenül, hogy ez Hamletszámára az együttélést lehetetlenné teszi.Szomorúsága és elszántsága egy tőrőlfakad. Alapvetően meg-változottmagatartása a királyt szorongással tölti el.Fél Hamlet szomorúságától, és el akarja őttávolítani maga mellől, bármi áron is. NemHamlettől fél, hanem a hamleti dilemmátólés annak végzetes erejétől. Nem „embernekvaló " kérdést feszeget Hamlet, s ezt akirály ösztönösen érzi. Ezért próbálja naivtörvényszerűséggel elpusztítani őt, merthátha Hamlettel együtt a probléma ismegszűnik. Hamlet időzített bombakéntlétezik a többiek számára, s megpróbáljákhatástalanítani a szerkezetet, ki-ki adottságaiés félelmei szerint. Legtöbb vesztenivalójaa királynak van, mert a legnagyobbbűn az övé. A dilemma megfogalmazásabeindította a robbanószerkezetet, s arobbanás elkerülhetetlenné vált.Ha a lét titka radioaktív robbanás, úgyHamlet maga a titok. Egyszerre szubjektumés objektum, egyik a másikbólnem magyarázható. A radioaktivitás dinamikájaa lét dinamikája, l lamlet talányoslénye hasonló elv szerint „működik " .Az élet csak kísérőjelensége a lét-nek,nem maga a lét. Hamlet környezete csakkísérőjelensége Hamletnek, s együtthozzák létre azt a határhelyzetet, melylehetővé teszi a lenni vagy nem lennidilemmájának megjelenését és megfogalmazódását.Ez a határhelyzet - a tudat -biológiai membránhoz hasonlóan működik,csupán mint funkció létezik a lét és anemlét határán. Az élet határhelyzet,Hamletet ez a felismerés karakterizálja.Hamlet környezete számára az élet alenni és a halál a nem lenni. Hamletviszont az élet és a lét pólusai közé került,ezért nem az élet vagy halál alternatívábangondolkodik. Dilemmája úgy ismegfogalmazható: lenni vagy élni. A létés az élet összefüggéseit keresi. Tudja,hogy léte életével nem szükségképpenszűnik meg - apja szelleme is ezt bizonyítjaszámára -, tehát lét élet nélkül isvan. Mi értelme akkor az életnek? Eljutoda, ahol gondolkodása konzekvenciáimár összeütköznek gondolkodása korlátaival.Hamlet számára az idő fikcióvávált, problémája az időbeliség korlátainkívülre került, a megoldás mértéke csak amegoldási kísérlet nagyságrendjében, azemberi hitelesség fokában érhető tetten.A probléma kihívására Hamlet életéneketikai veretességével válaszol. A drámaikifejlet elhúzódása - az idő relativitásánakhamleti átélése keretében - enneksokoldalú bemutatását szolgálja. Azidő maga relatív, így Hamlet relatív viszonyaaz időhöz az időt magát diszkvalifikálja.Hamlet nem időbeli érvényességgelrendelkezik. A többiek igen, ők időbenélnek és halnak.A Hamlet az emberi tudat drámája. Afőhős környezetének tagjai testesítik megannak „használható " , de inkonzekvensformáját és 1 lamlet a „nem használható " ,de konzekvens formáját. Az élet mindenpillanata kompromisszum annak, aki élniakar, és nyílt bizonytalanság annak, akiaz élet minőségéért él. Hamlet művész, aművész. Kizárólag saját-létűségefüggvényében nyilatkozik meg, sajátmagával azonos pontban, az élet és alétezés határhelyzetében.Az ember autonómiája, az emberi autonómiamibenléte és irányultsága - ezHamlet „kutatási területe " , kérdőjeleit idetűzi ki. A végső kérdőjel, a kérdő-jelekeredője a lenni vagy nem lennimegoldhatatlan alternatíva végére kerül,A válasz egyszerre igen és nem. Az élet„használhatósága " a virágok illatával ésszínével egyenértékű.Élet nincs bűn nélkül. A bűn gyökere,hogy élni és létezni nem egy dolog. AzÉden elvesztése az ember számára elválasztottaaz életet a létezéstől. Életreszületni - büntetés is. A Hamlet az eredendőbűn drámája is. Hamletet tárgytalanlelkiismeret-furdalás, feloldhatatlannyugtalanság kínozza, mintha bűnös lenne,holott ő az egyetlen, aki nem követ elbűnt a tragédiában. A többiek még pusztavágyaikkal is bűnt bűnre halmoznak. 1-lamlet keresi az Édenkertbe való visszajutáslehetőségét, a többiek e földön kívánnakboldogulni. Törekvéseik nemtalálkozhatnak, az ütközés csak tragikuskimenetelű lehet. Hamlet felismeri, hogyaz ember magányossá vált a létezésben, éstudata talányos kettősségével nem képesmegbirkózni. A halál törvényszerűvé éselkerülhetetlenné válik - az ő számára is.S most térjünk vissza a mottóhoz.Hogyan is hangzik a nagy, indító gongütés,mely oly ártatlannak tűnik? - „Kiaz? " - „Nem úgy: te állj s felelj: ki vagy? "A válasz: „Sokáig éljen a király! "„A többi néma csend. "E számunk szerzői:BALLA LÁSZLÓ pszichológusBÉCSY TAMÁSazELTE Világirodalmi Tanszékénekegyetemi tanáraCSÁKI JUDIT újságíró,a SZIN HÁZ munkatársaÉZSIÁS ERZSÉBET újságíró,a SZÍNHÁZ munkatársaGYÖRGY PÉTERazELTE Esztétika TanszékénektanársegédjeKISS ESZTERtudományos továbbképzési ösztöndíjasKOLTAI TAMÁS újságíró,a SZÍNHÁZ munkatársaKOVÁCS DEZSŐ újságíró,a Kritika munkatársaMÉSZÁROS TAMÁS újságíró,a Magyar Hírlap rovatvezetőhelyetteseP. MÜLLER PÉTERtudományos továbbképzési ösztöndíjasNÁNAY ISTVÁN újságíró,a SZÍNHÁZ munkatársaSZÁNTÓ JUDIT dramaturg,a Magyar Színházi Intézet osztályvezetőjeTARJÁN TAMÁSazELTE XX. századi Magyar TanszékadjunktusaVASS ZSUZSA egyetemi hallgató