fórum - Színház.net

- Most úgy érzem, hogy nem. De ilyetvégső soron az ember sohasem tud-hatbiztosan. Ha az élet újra hasonló lehetőségelé állítana, hasonló szituációban, lehet,hogy megint képesnek érezném magamerre a munkára. Most az riaszt el agondolattól, hogy aligha volna erőmvégigcsinálni a már ismert adminisztratívcsatározásokat, és legfőképp: nem tudom,képes volnék-e megküzdeni azegyüttessel, a műszakkal.- A saját embereivel volt nehezebb a harc?- Feltétlenül. Mégpedig azért, merttudtam, hogy az én felelősségem, sikerül-ehatni rájuk. A hivatalnokokhoz nincsközöm. Ha az ő nyelvükön nem értek, haőket nem tudom megnyerni, az nem engemminősít. De amikor annak idején elkezdtüka munkát, és néhány nap múlva a gyerekekfellázadtak, az igazi krízis volt. Ésmegértettem őket, hiszen nem aztköveteltem, amit itthon szokás. Nálunkcsakugyan tócsákban folyt az izzadság.Nem azért, mert szadista vagyok, hanemazért, mert tudom, hogy másképp nemmegy. Ok viszont fellázadtak. Akkorkemény beszélgetést folytattunk; nemdurvát, de nagyon keményet.Megmondtam, hogy én csak így tudokdolgozni, ezzel az intenzitással. Abba ishagyhatjuk, az is egy lehetőség. De hafolytatjuk, akkor vegyék tudomásul, igenisszükségük van erre a tempóra, mertnincsenek azon a szinten, hogy kevesebbelbeérhetnénk. Láthatják, hogyha azonnalmeg tudják csinálni, amit kérek, akkor énnem ismételtetem még ötvenszer. Deamikor harmincadszor sem tudjákkifogástalanul, akkor harmincadszor is felfogok állni, és újra meg újra megmutatom,mit akarok. De ugyanezt a csatát a műszakiakkalis meg kellett vívni. A döntőütközet Milánóban zajlott le, amikor azottani színházban, ahol minden másképpvan, mint Győrben, én is bent maradtaméjjel a díszletállításnál és fénypróbánál.Előtte már levezettem a produkciópróbáját, és eltáncoltam a saját szerepemetis. Nos, másnap reggel, több órás technikaikínlódás után, mi-után minden problémátszemélyesen segítettem megoldani, az énműszakomgyszerűen lehajcsározott. Akkor aztmondtam, oké, csak egyet nem értek. Ha éncsupán utasításokat adnék, hajszolnálakbenneteket, miközben magam jókatalszom, akkor valahogy el-fogadnám, hogyazt kikéritek magatok-nak. De hát nemvagytok vakok, látjátok, hogy előbbgyakorolok az együttessel,azután táncolok a próbán, majd éjjeleljövök veletek világítani, ha kell,tolmácsolok nektek, kiharcolom, hogy anapidíj időben meglegyen, és ha a szállodanem jó, szerzek másikat. Az elő-adás utánpedig megköszönöm nektek a sikert. Mitakartok még? Mondjátok meg, megteszemazt is. De nem vagyok hajlandó szart adnia közönségnek. Amióta ott kiborultam,nagy bajok már nincsenek.- Meddig lehet bírni eZt az élettempót?Fizikummal és nem utolsósorban idegekkel.. . Sok erő van bennem, az az igazság.Bár nem tudom, honnan. Az idegeimviszont alaposan kikészültek. Mert minden,ami az együttessel történik,egyformán fontos nekem, és semmibensem tudok megalkudni. Inkább még többés több energiát áldozok a megoldásra. Dekétségtelen, hogy állandó félelmeimvannak. Valami iszonyú, megmagyarázhatatlanszorongás. Gyenge vagyok ésfélek. Nem valami túlfokozott, szinte mármegalomániás akarat az, ami önben munkál? Higgye el nekem, hogy világviszonylatbanez nem túlfokozott. En szívesenmondanám magamnak, hogy idefigyelj, Markó Iván, add alább a megalomániádat.De nem vagyok megalomániás.Akkor volnék az, ha olyasmibe fognék,amit nem vagyok képes meg-valósítani.Ha olyasmire vágynék, ami meghaladja atehetségemet. De hát egy vidéki városban,egy kezdő csapattal idáig jutottunk.Természetes, hogy azok-hoz méremmagam, akikkel egy szintre szeretnékjutni. És azok még többet is bírnak. Nem amunkába kell belefáradni itt. Hanem akörülményekbe. Mert felőlemdicsérhetnek reggeltől estig, ha egyszernekem hiányérzetem van. l la én tudom,hogy a Győri Balettet fel kellene frissíteni,mégsem tehetem. Ha a táncosaimat nemtudom tisztessége-sen megfizetni. Segyáltalán, ha olyan körülmények között,olyan közegben kell léteznünk, ahol amaximalizmus nem természetes. Ahol asikereknek, a telt házaknak egyesek csakaddig örülnek, amíg nem okozunk nekikproblémákat is. Valószínűleg átkozotttermészetem van. Sosem fogom elfogadniazokat a dolgokat, amelyekről érzem éstudom, hogy rosszak. Mindig neki fogokmenni fejjel a falnak, amíg egyszerfönnakadok a szögön.- Emlékszem, Szófiában, a NemzetekSzínháza Fesztiválján láttam először a GyőriBalett Don Juanját. A próbán,amikor még alig néhányan ültünk azsöllyékben. Abban a nézőtéri magánybanegyszer csak meglepően hatott rám, amikorMarkó Iván kilengett a kötélen, szinte a nézőtérfölé. Diadalmasan és kiszolgáltatottan. Nagy,romantikus pillanat volt. De meddig lehet azember romantikus?- A válaszom, ha úgy tetszik, legalábbolyan érzelmes lesz, mint a balettjeim.Addig leszek romantikus, amíg hinnitudok.- Miben?- Például a Győri Balettben. Eddig, hahittem valamiben, mindenre képes voltam.Abban a pillanatban, hogy elvesztettem ahitemet, semmit sem tudtam továbbcsinálni.- Es mi őrizheti meg a hitet?- A közönség. Az, hogy a nézőtér rezonálarra, amit a színpadon lát. Mert nem igazugyan, hogy a közönségnek mindig igazavan, az sem, hogy a közönséget ki kellszolgálni, de csak érte érdeme s a színházatfenntartani. Bármit tervezek vagypróbálok, mindig a leendő közönségregondolok. Hinnem kell abban, hogyszükségük van arra, amit mi adni tudunk.Ez segít tovább.A következő számaink tartalmából:Vinkó József:A malteros királyBarta András :Major mester Moliére-jeBécsy TamásKettétört előadásNánay István:Színházi „új hullám " MoszkvábanVaszilij Szitnyikov:Szovjet dráma a nyolcvanas évekelejénGyörgy Péter:Az örök visszatérésFöldes Anna:Ez a Pisti - ugyanaz a Pisti?dr. Koncz Gábor:Színház - hátrányos helyzetben