Belépés a Gyémánt útra - MEK

103hetedik fejezel - AZ UTOLSÓ UTAZASa meditációs számlálót és Karmapa képét, akinek nem sok megbecsüléstszereztem, gyorsan eltüntettem zsebeimben, és minél kisebbé és láthatatlanabbápróbáltam válni. Behátráltam a helyi teázóba, de a rossz vibrációkkörülöttem maradtak. Mindenki visszarettent az egyébként vidámfehér embertől, úgy tűnt, mintha a kutyák is féltek volna megenni,amit nekik adtam. Este, ahogy visszaértünk Kathmanduba, egyenesen alámához mentünk, és elmeséltük neki a történteket. Amikor a rombuszalakú, fényes formákhoz értem, azt mondta: „ O, igen! Azt a szellemetismerem. Mindig bajt csinál. Majd én gondoskodom róla." Késő estighallottuk a csengőjét és a dobot, a védelmező energiákat mozgósító énekét.Következő reggel örömkönnyekkel szememben ébredtem, a „dolog"eltűnt. Ereztem, hogy nehéz tehertől szabadultam meg.1970-ben, néhány nappal a szeptemberi újhold előtt a karmánk megérett,és egyszerre minden mintha Szikkim felé tolt volna minket. Az egyikkemény vizumhivatalnok (Nepálban a hivatalokon kívül csak kellemesemberekkel lehet találkozni), akivel néhány évvel korábban találkoztunk,nem felejtett el minket, és mostanra előléptették. A felsőbb hivatalnokokrendszerint egy idő után elveszítik állásukat, akkorra már túl nyilvánvalóváválik, hogy vagyonuk sokkal nagyobb ütemben gyarapodik, mint ahogyazt nevetségesen alacsony bérük megengedné, más szóval: árulják a vízumokat.A lényeg, hogy ez az ember most olyan pozícióban volt, hogybosszút állhatott. Egy hetet kaptunk, hogy elhagyjuk az országot. Mitcsináljunk? Kérjünk az amerikaiaktól vagy az oroszoktól segítséget? Aktivizáljuka lámát? Tudtuk, hogy neki még a követségeknél is nagyobbereje van Nepálban, és bár a legmagasabb posztokat betöltő emberekhinduk, mégis az ő erejére számítottak, hogy halálukkor átvigye tudatukat.Vagy intézzük el magunk a vízumot a főtt tojás klasszikus módszeréthasználva? Miközben a különböző lehetőségeket mértük fel, megjött ahír Delhiből, hogy végre megkaptuk a szikkimi vízumot.Néhány nappal később elindultunk Szikkimbe a rengeteg ajándékcsomagsúlya alatt, amiket a tibeti barátok küldtek a Karmapának és lámáinak.Tibeti szokás, hogy az utazó egyben postás is; ennek nagy előnye, hogyaz embert mindig szívesen fogadják. A képeket, szobrokat és más szentdolgokat, amiket ott-tartózkodásunk alatt gyűjtöttünk össze, néhány dánbarátunk vitte vissza Európába egy VW buszban. Éppen jókor futottunk