Belépés a Gyémánt útra - MEK

128AZ ÚT BHUTANBA - kilencedik fejezetrendelkezik. Szerettük volna meglátogatni őt, és megnézni azt a közelibarlangot, ahol a nagy Padmaszambhava meditált, de Karmapa autókaravánjabármelyik pillanatban megérkezhetett. így reggeltől kezdvebepakolt hátizsákkal, a rendőrség elől rejtőzködve ültünk a hotel bejáratánál,indulásra készen. Elmúlt dél, és senki sem jelent meg. Ez többvolt, mint a szokásos tibeti késés. Tudtuk, hogy nem sok az esélyünkSzikkimet telefonon elérni, mégis megpróbáltuk, és egyből sikerült.Dzsigmela tiszta hangja lerántotta az égről a napot, és megerősítette azta híresztelést, ami már reggel óta keringett, és amit nem akartunk elhinni.Az utat Szikkimtől Kalimpongig megint elmosta az eső. Azért, hogyKarmapa egyáltalán el tudjon menni Bhutánba, már éjszaka elindult egymagasabban fekvő katonai úton. Talán már meg is érkezett.Csak egy dologra tudtunk gondolni: követnünk kell Karmapát Bhutánba.Nem számított, hogy ez a külföldiek számára tiltott ország volt. Karmapasofőrjeként senki sem állított volna meg minket a határnál, de most lehet,hogy ki kell játszanunk a határőröket, ami elég izgalmassá válhat.Ismét nőni kezdett a haj a korábban kopasz és lebarnult koponyánkon,ezért kinézetre nem nagyon különböztünk a helyi kampáktól. A hagyományostibeti kabátunk is - az ún. csuba - leplezte a származásunkat,csak arra kellet nagyon vigyáznom, hogy meg ne lássák kék szememet.Ha észrevennék, azonnal bajba keverednénk. Amikor felszálltunk Kalimpongbana Puncölingbe induló buszra - ami Timpu felé az elsőbhutáni város -, a vezető hosszan és furcsán végignézett rajtunk. Szerencséretibeti volt, és amikor előadtuk neki történetünket, megígérte,hogy nem ad fel minket a határőrnek.Az út Kalimpongból festői szépségű hegyeken keresztül és egy régikatonai tábor mellett vezetett egy hágóig, onnan lefelé olyan növényzetenát, ami még a magas páratartalom ellenére is valahogy a mediterrán növényzetreemlékeztetett minket. Ezután egy síkságra értünk, és jó tempóbanhajtottunk keletnek mindvégig a hegy bal oldalán, majd végtelennektűnő teaföldeken keresztül, melyeket lapos koronájú akakia fakvédtek és árnyékoltak be. Az első ellenőrzésnél az előttünk lévő ülésekmögé bújtunk. Gondoskodtunk róla, hogy minél hátrább, a sötétbenüljünk. Micsoda kegyelem: az indiai határőrök csak benéztek az ajtóból,és továbbengedték a buszt; az első akadályon túl voltunk. A második