Belépés a Gyémánt útra - MEK

42SZABADSÁG A BÖRTÖNBEN - harmadik fejezel'csodálatos dolog történt: minden ragyogóvá vált és olyan volt, mintha alevegőben lebegnék - nem éreztem a testemet többé. A homlokommögött egy kellemes nyomás alakult ki, mintha finom szél lengedeznea koponyámban. A láma, Hannah, a szüleim és a barátaim - vagyis mindenjó -jelen volt, és óriási örömöt éreztem. Hannah is átélte ezt a hatalmasnyitottságot és örömöt, és a következő levelében megkérdezte: „Mitcsináltál akkor? Biztos valami nagyon jó lehetett!" Attól kezdve mindkettennapi több órát meditáltunk.Kijöttem a börtönkórházból, visszamentem a magánzárkámba, és mindkettőnknekvolt elég ideje a meditációra. Gyakori kísérője volt a fejembenlévő nyomás, ami néha erősebben jelentkezett, és a homlokomról afejem tetejére terjedt át. Egy ideig arra gyanakodtam, hogy Nepálbanagyhártyagyulladást kaptam, de az érzés annyira helyénvalónak tűnt, hogysenkinek sem akartam beszélni róla. Valahogy ez is a lámánktól jött, ésmit is mondhatna az ember az orvosnak az ilyen belső megtapasztalásokról?Inkább vállaltam egy komoly betegség kockázatát, mint hogyelveszítsem a teljes egység csodálatos érzését.Eközben az egyik rendőr visszahozta védelmezőinket, és egy este igazánátéreztem ezeknek az ábrázolásoknak az erejét.Mindig vad és izgalmas életre törekedtem, amit meg is kaptam. Gyerekkénta legmagasabb fak nem voltak elég magasak, később a leggyorsabbmotorok sem voltak elég gyorsak, az aggódás és a félelem pedig olyanérzések, amelyeket sohasem ismertem igazán. Ahol mások hagyják, hogya veszélyes helyzetek uralkodjanak fölöttük, ami lehetővé teszi a félelemés az elválasztás érzésének megjelenését, ott én fejest ugrok, nagyon sokörömöt és izgalmat tapasztalok. Ennek ellenére az egyik este a cellámbanolyan nyomással ébredtem a szívemben, ami nem lehetett semmi más,csak félelem, valódi félelem. Úgy éreztem, hogy ez valamiképpen a nyakamkörül lévő védelmezővel van kapcsolatban, így levettem, és föltettema priccsem fölötti polcra. A szívem körül lévő érzés eltűnt, és újra eltudtam aludni. Éjjel a cellák teljesen sötétek voltak. Még a legegyszerűbbtevékenységeket is képzett személyzet végezte, például a lámpa fel- éslekapcsolását, de a következő reggel láttam, mi történt. Az ábrázolás körüllévő egyik cérna kicsomózódott, és az ábra formája megváltozott. ViszszaálHtottama formáját, és azóta mindig nagyon figyelek védelmezőim