Belépés a Gyémánt útra - MEK

94A SERPAK FÖLDJÉN - hatodik fejezetfogalmunkkal társítjuk. Nekik ez tejleves, sóval, vajjal, és hogy mégislegyen valami íze, hozzátesznek némi gyenge minőségű tealevelet is. A„tea" fontos szerepe, hogy a magas vidékeken élők mellkasán lerakódást,védelmező zsírréteget képez a csípős szél és hideg ellen. Ötórai teánakhorror, de levesnek nem annyira rossz. Sok útikönyv állítja, hogy a vajnakavasnak kell lennie, de ez nem igaz. A serpák kifejezetten előnyben részesítika friss vajat, de a létminimumon élőknek azt kell enniük, amivan. Néhány nappal később szerencsénk volt a főzethez, és megértettük,hogy aki kipróbálja, egykönnyen nem felejti el.Nagyon népszerűek lehettünk volna bárhol egy egyszerű szerkezettel,nevezetesen a kéménnyel. Akármelyik házba mentünk is be, pár percmúlva majd kifolyt a szemünk, miközben próbáltunk minél távolabbkerülni a nyitott tűzhelytől. A füstnek egy lyukon kellene kiszállnia atetőn, amit a helyiek egy zsindely félretolásával hoznak létre. A lyukhelyét a szél iránya és erőssége szerint változtatják. A rendszer egyértelműennem működik. Ráadásul mintha az elégetett fíban lecsapódottsav is lett volna, mert még akkor is folyt a könnyünk, amikor a füst márnem is látszott.Míg mi, nyugatiak szemünket dörzsölve üldögéltünk, úgy látszott, hogya serpákat nem zavarja a füst. Amúgy sem voltak kényesek: puszta kézzelszedtek ki izzó széndarabokat a tűzből, forró vízzel teli rézüstöket vittekfogantyú nélkül. Mind életstílusukban, mind fizikai felépítésükben,arcberendezésükben megdöbbentettek minket azzal, hogy mennyire nemegyediek. Bár érzelmi reakcióik tárháza valószínűleg gazdagabb volt, minta modern emberé a védettebb „fogyasztói" helyzetekben, mégis úgy tűnt,mintha a serpák a kövek közül nőttek volna ki. Az a kevés „modern"típus látványosan kilógott a sorból, mint amilyen például szerzetesbarátunk volt, aki imitálni tudta a vízumhivatalnokokat.Itt is, mint mindenhol Nepálban, az emberek folyton próbálták megvennigurkakésemet, ami mindig az övemen lógott, alig győztem másfelé terelnia beszélgetést. Nem az az olcsó, turistáknak való utánzat volt, amit Nepálbanárulnak és csak falidísznek jó, hanem egy tiszt nagy erejű és pontosankidolgozott vágószerszáma. Akár egy kisebb fat is ki tudott vágni.Az eredeti kések vágóélén számtalan kalapácsütés és kemény edzés terelteugyanabba az irányba az acélmolekulákat. Akkor ütik meg a mércét, ha