Belépés a Gyémánt útra - MEK

10NÁSZÚT - első fejezelmegfelelő módszerekre. Akkortájt angolt tanítottam egy esti egyetemen.Közben rövid utazásokat tettünk Észak-Afrikába, Libanonba ésAfganisztánba, hogy hasist hozzunk barátainknak. 1967-ben Észak-Bombay felett az Indonéziába tartó repülőn (sárgaságtól még émelyegve,harmincnégy kiló aranyat cipelve egy túl szoros mellényben) ragyogótelhőformákat láttam jönni a Himalája felől. Olyan gyönyörűek voltak,és olyan mélyen megérintettek, hogy hirtelen úgy éreztem, el kell mennünkoda, ahonnan ezek a felhőkjönnek. Valami várt minket ott, valamifontos.1968 májusában Hannah és énösszeházasodtunk, ez volt a legbölcsebbdolog, amit tehettünk. Ó huszonkétéves volt, én pedig huszonhét,amikor nászútra mentünk Nepálba.1966-ban már jártam ott átutazóban.De az India és PakisztánKabult kereskedelem 1968közötti háború háromhetes megállásrakényszerített mindenkit Afganisztánban, és ez elég hosszú idő voltahhoz, hogy összeszedjem a legszörnyűbb vérhast Ázsiában. Huszonháromkilót fogytam, de izgalmas volt, ahogy hol stoppal, hol gyalogmentünk hazafelé pénz nélkül.Ezúttal sehol nem akartunk megállni útközben. Még aznap, miutántanítványaim levizsgáztak, beültünk egy öreg Volkswagen bu.szba, és aHamburgban ránk váró használt VW bogárral együtt Keletre indultunk.Claes-Christian — aki az első „cigit" adta — és a felesége is velünk jöttek.Christian ekkor már tolókocsiban volt. Egy „utazás" közben kiugrottaz ablakon, és megsérült a háta. O, Hannah és én felváltva vezettük azautókat. Christiannak hamar elege lett az 55 fokos hőségből Iránban, aporból és a burkolat nélküli hepehupákból, melyek a sivatagban az útszerepét töltötték be. A lehető leggyorsabban akartunk eljutni Nepálba,hatnapos és hatéjszakás rekordidő alatt elértük Afganisztánt. Christianés a felesége itt akartak maradni a helyi „gyilkos" hasis társaságában, ígykitettük őket, és gyorsan eladtuk a kocsikat annyiért, amennyiből kijöttaz egész utunk. Alig történt meg mindez, mikor Hannah megismételte