Belépés a Gyémánt útra - MEK

178KALU RINPOCSE - tizedik fejezetszaimon, amit az energia erős beáramlása még mindig okozott. A testembelső-felső energiacsatornáin még dolgoznom kellett, bár a remegés mármajdnem teljesen eltűnt. A beavatások között Gelongma Palmo, a méltóságteljesangol apáca adott tanításokat a következő gyakorlatunkról, a8. Karmapa meditációról és az ő energiamezejéről.Az indiai hivatalnokok ismét kiborultak, főleg a közismert Mr. Das.Személyesen sértve érezte magát, amiért mindig becsaptuk őket, és továbbmaradunk, mint lehet. Úgy érezte, hogy ez alkalommal túl messzire mentünk.Felhívtuk, persze semmit sem akart meghosszabbítani, és még megis fenyegetett minket, hogy katonákat küld, ha nem hagyjuk el azonnal azországot. Roppant barátságos voltam a telefonban, és igazán élveztem,hogy többé nem tudott felbosszantani, de még ez az új hozzáállás semeredményezett pluszidőt. Karmapa segítségével gyorsan dönteni kellettarról, merre tovább. Mi Nepálra gondoltunk, barátságos Csecsu Lámánkra,de Karmapának más tervei voltak. „Hazamentek!" - mondta. „Haza?Hova haza?" - kérdeztük. „Haza Európába, természetesen" - felelte Karmapa.Ez kemény ütés volt. Más lehetőségek jártak a fejünkben. Ha nem Nepál,akkor Ceylon, vagy Karmapa áldásával talán még Bhután is. De Európa?Ez állt tőlünk a lehető legtávolabb. Karmapa szavai hideg zuhanykéntértek minket. Az első megrázkódtatás után azonban az ödet rendkívülinektűnt. Saját lábunkon megállva kell megtartani és továbbfejleszteni,amit tanultunk. Ez nagy kihívás volt.Amikor elbúcsúztunk, Karmapa egy gyönyörű tankát adott nekünk. Azok3 meditációs formák voltak rajta, melyek minden Buddha bölcsességét,együttérzését és erejét fejezik ki. Karmapa megígérte, hogy áldása velünkmarad. Egy teherautó vitt minket a gangtoki útig, ahol egy dzsip márvárt ránk. Úton voltunk vissza Európába, utolsó szavaival fülünkben:„Mindig együtt vagyunk." Dardzselingen mentünk keresztül, ahol hagytuk,hogy a rendőrség tisztázza magát azzal, hogy kidob minket, majdDelhi következett. Egy különös idős hölgy házában töltöttünk két napot,aki csak skandinávokat fogadott be, mikor egy távirat érkezett a szüléinktőlszáz dollárral. Úgy számoltunk, hogy azzal az ötvennel, ami mégmegmaradt, elég lesz a buszjegyre, ami akkor kb. hetvenöt dollárba került.Hamar megtaláltunk Jacquest-ot, a nagy, erős franciát. Tulajdonosa volt