Belépés a Gyémánt útra - MEK

uA SERPAK FÖLDJÉN - hatodik lejezelél-e még. Néhány kilométerre a várostól balra egy hegy mögött feligelbújva egy másik kolostort is megpillantottunk. Erősen vonzott minket.Megegyeztünk, hogy mielőtt további terveket szőnénk, megkeressük dánbarátainkat a városban. A két vendéglő közül egyikben sem voltak, defelfedeztük, hogy rendkívül ismertté tették magukat mindenfelé. Éppennéhány napos túrán voltak a közelben. Azt is megtudtuk, hogy TucsiRinpocse él abban a kolostorban, amit annyira vágytunk meglátogatni.Betartottuk ígéretünket, és csomagjainkat és egy üzenetet hátrahagyvagyorsan elindultunk a dombon felfelé. Nagyon szerettük volna látni mára lámát, akit Csecsu Rinpocse is kifejezetten figyelmünkbe ajánlott.Idillikus kirándulást tettünk a hegyek között: az idő gyönyörű volt, a tájmint egy angol park. A kolostor tipikus tibeti stílusban épült. A főépülethátsó része a hegynek támaszkodott, elöl pedig egy fallal körülvettközponti udvar volt. A mögé és köré épített kis sorházakban szerzetesekés apácák laktak. Jobbra, messze fenn a hegyen kis meditációs kunyhókálltak, amikben a jógik hónapokat, néha éveket töltöttek elvonulással.Ezek a kunyhók gyakran annyira kicsik, hogy csak ülni lehet bennük,lefeküdni nem. Egy kívülálló számára kínszenvedés színhelyének tűnhetnek,de nem azok a jógiknak. Számukra ezek a körülmények mindenkülső zavar elvágásának lehetőségét nyújtják: a tudat befelé fordulását ésigazi természetének felismerését. Ily módon elérhető a beteljesülés és aspontán öröm, ami valójában igazi lényegünk.Ezt a kolostort is egy óriási ugatós kutya őrizte, állandóan vicsorgott.Hollók károgtak mindenfelé, jó ideig kellett kopognunk az ajtón, mígvalaki beengedett minket.A szerzetes, miután elmondtuk neki, hogy a Karmapa tanítványai vagyunk,és Csecsu Láma küldött minket, kitárta az ajtót, és egyenest akonyhába vitt bennünket, ahol éppen elkészült a friss tea. A tibetikolostorokban a konyha az a hely, ahol a legtöbb „külső" tevékenységfolyik, és eltekintve a tűzhely füstjétől — ami gyakran annyira csípős,hogy a nyugati szemek el sem tudják viselni - igazán jó hely. A minketkísérő szerzetesnek fantasztikus egyénisége volt. Arca spontán vette fela leghihetetlenebb grimaszokat. Olyan tökéletesen tudta utánozni a kathmanduivízumintéző hivatalnokokat (minden látogató rémálmát), hogygurultunk a nevetéstől. Élmény volt találkozni valakivel, akinek ilyen