Belépés a Gyémánt útra - MEK

151tizedik (eiezet - KALU RINPOCSEmegbecsült Karmapának, a legnagyobb jógik tanítójának. Az őr azonbankifelejtette filozófiájából, hogy sokan az erőscsontozatú, fehér arcú európaiakközül, akik most Keletre jönnek, minden bizonnyal itt éltek előzőéleteikben, míg azok az ázsiaiak, akiket vonz a kereszténység és akikszámára ez nemcsak gazdasági kérdés, azokban valószínűleg a kereszténykultúra hagyott nyomokat a múltban.Igazából a legmagasabb lámák felismerik tanítványaikat, amikor meglátjákőket, de ritkán mondanak valamit az előző létezéseikről. Mivel látják,hogy az embereknek elég problémájuk van az egójukkal ebből az életből,a sok személyes drámát kihagyva ott folytatják a tanításokat, ahol abbahagyták.A határon lévő katonák nem voltak túl hálásak filozófiájuk eme gazdagkiegészítéséért. Láttuk, hogy csak vesztegetjük az időnket, sőt még kellemetlennéis válhat a helyzet - mindenre elszántak voltak -, így felvettüka hátizsákjainkat és visszafordultunk. Egy ideig sétáltunk a homokos úton,amit bütykös törzsű fenyők szegélyeztek, aztán felvett minket egy bhutánidzsip. Elvitt bennünket a következő faluig, ami még mindig a tiltottterületen belül volt. Örömmel láttuk, hogy semmilyen más út nemkeresztezte a miénket; ez azt jelentette, hogy Karmapa biztos átjön afalun. Nem is kellett továbbmennünk. Gyorsan letértünk a főútról, hogyelkerüljük ezzel a titkos- és az egyenruhát viselő rendőröket, és elkezdtünkhelyet keresni éjszakára. Sikeresen megszabadultunk a kíváncsihatóságoktól, ráadásul ez volt a legkellemesebb városka, amit egész Indiábanláttunk. Sok közveden, természetes és kedves emberrel találkoztunkezen a helyen. Jó volt együtt lenni olyan emberekkel, akikkel nemkellett tanítóskodni. Amikor megkérdeztük, hol találjuk a hotelt, egybőla főtemplomhoz vezettek minket, leterítettek egy matracot, és kérték,hogy maradjunk. Még működő telefon is volt ebben a paradicsomban.Amikor felhívtuk Puncölinget és megtudtuk, hogy Karmapa nem jönmásnapig, éppen erre a vendégszeretetre volt szükségünk.A főoltár mellett helyezkedtünk el, ahonnan látni lehetett, amikor a helyiekbelépnek, és megütik a gongot, hogy felébresszék az istenüket:felajánlják neki amijük van, utána imádkoznak és kívánságokat tesznek.Néhány hívő ételt hozott nekünk, és nem sokkal ezután néhány tamang,akik eredetileg buddhista törzshöz tartoznak, elhívott minket, hogy áldjuk