2004. április - Színház.net

KRITIKAI TÜKÖRtának beszûkülésével egyidejûleg a tér lehatárolódik.A díszlet és a látvány teháteleve lemond a miliôábrázolásról: metaforikussáválik.Ezzel a metaforikussággal szemben aszínészi játék a legjobb értelemben vett,magas színvonalú realizmust képviseli.A szituációk pontosan értelmezettek, akapcsolatok tiszták és kidolgozottak. A szerepnekés alakítójának a találkozása mindenesetben ideálisnak mondható. Pedig aszínészek helyzete nem könnyû, hiszenOrbánnén kívül minden alak Erzsi virtuális,tehát elvont terében létezik, így aztánszínpadi létezésükhöz csupán minimálisfizikai fogódzót kapnak, s ilyenkor nagy azáltalánosságba torkolló stilizálás veszélye.Bereczky Júlia enyhén karikírozza anyugdíjaskorú fiát változatlanul kisgyerekneklátó és tekintô, egy múmia és egysárkány keverékének tetszô Cs. BrucknerAdelaidát. Egyetlen jelenetében ellenállhatatlanulnevetséges, és kegyetlenül elutasító.Az a lekezelô, Orbánnét is gyerekkéntleteremtô, kárörvendô magatartás,amit Bereczky Adelaidája képvisel, érthetôvéteszi, hogyan jut el Erzsi az öngyilkossággondolatáig.Töreky Zsuzsa kabinetalakítást nyújtEgérke szerepében; kissé daloló beszédmóddaljellemzi a megnyomorított sorsú,hálás, alkalmazkodó, szürke fiatalaszszonyt,aki a Gizának írt levél-monológban,imádott Erzsikéjének védelmébenszinte más emberré válik. Emlékezetes azis, ahogy Csermlényinek Egérke orrátmegcsavaró zavart gesztusára mint valamiisteni áldásra reagál.Tordai Teri Paulája elegáns, hûvös ésdekoratív, mindenben Orbánné ellentéte.Nem hangsúlyozza túl a barátnô machinációit,amelyek segítségével kihúzza Erzsibôltitkait, s behálózza operaénekeslovagját.Szakács Eszter alig észrevehetô, finomeszközökkel, jelentésteli kéztartással,ruhaigazítással, testtartás-változtatással smindenekelôtt kifejezô, ám nem túlzómimikájával teszi Erzsi igazi ellenpontjáváGizát. De mindenekelôtt a színésznômint jelenség, a tartása, a megszólalása, abeszédmódja sugározza azt a másságot,amely megkülönbözteti Gizát a magyarvalósághoz asszimilálódó húgától.Ujlaki László ideális Csermlényi Viktor.A rendezô egyetlen jelenetbe, egy félbemaradtöltözés és az abból folyamatosankövetkezô vetkôzés fizikai aktusába sûrítia kultúrházban tartott fellépésre való készülôdésés az onnan való hazatérés epizódját.Ez az összerántott jelenet tökéletesenjellemzi az operaénekest. Az elôadásegyik legszebb részlete az, amikor Viktorés Erzsi állnak a sötét elôszobában, s nema vacsoráról, az evésrôl beszélnek, tehátTóth László felvételeiTordai Teri (Paula) és Vári Évanem arról, ami Erzsi férjének halála óta kettejük kapcsolatában egyetlen valós és lehetségestémaként manifesztálódik, hanem magukról, múltjukról, szerelmükrôl.Vári Évára tökéletesen igaz az, amit Örkény megálmodott: „a darab hôsnôje úgy sétáljonát egyik képbôl a másikba, hogy még a beszédét se legyen kénytelen megszakítani.”Ô maga Orbánné. Indulatos és elbizonytalanodó, nagypofájú és elhaló szavú, kétségbeesettés legyûrhetetlen, naiv és rafinált, olyan, amilyenné az ilyen asszonyokat az elmúltévszázad tette. Megértjük, miért nem akar Garmisch-Partenkirchenbe menni, azt is, miértfogadja értetlenül Giza Létára költözésének nosztalgikus ötletét, hogyan tudott évtizedekighármasban élni férjével és szeretôjével, s miért nem képes feldolgozni magábanaz újabb szerelmi háromszög kialakulását. Elfogadjuk tôle, hogy nincs más kiút, csak ahalál, s felszabadultan vesszük tudomásul: mégis ô gyôz a halál, a kétségbeesés felett, saz élet megy tovább, talán még a menetrendszerû csütörtöki vacsorák is visszahozhatók.Ahogy felkészül a gyógyszerbevételre, ahogy elrendezi maga körül a tárgyakat, lába aláhelyezi – de közben még beleolvas – az újságot, ahogy reagál a halálra készülôdés közbenmegszólaló telefoncsengôre, s még utoljára kitölti dühét az ismeretlen kalaprendelôn,az nemcsak színészi remeklés, hanem mély emberismeretrôl valló tanulmány.E sok értéket látva nem tudok szabadulni a gondolattól: milyen lehetne ez az elôadás,ha egyeztetési s egyéb problémák miatt havonta nem csupán egyszer-kétszer tudnák játszani!Ezt persze ma már csaknem minden magyar színház minden elôadásáról elmondhatnám.ÖRKÉNY ISTVÁN: MACSKAJÁTÉK (Újvidéki Színház)JELMEZ: Lakner Rozália. FOTÓ: Gavrilo Grujić. ZENE: Bunford Gábor. DÍSZLET ÉS RENDEZÉS: LászlóSándor.SZEREPLÔK: Banka Lívia, Ábrahám Irén, Krizsán Szilvia, Ferenc Ágota f. h., Giricz Attila, HusztaDániel f. h., Varadinac Slavica.(Pécsi Harmadik Színház)JÁTÉKTÉR: Vincze János és Steiner Zsolt. JELMEZ: Pilinyi Márta. ZENE: Papp Zoltán és KovácsAttila. FOTÓ: Tóth László. RENDEZTE: Vincze János.SZEREPLÔK: Vári Éva, Szakács Eszter, Tordai Teri, Töreky Zsuzsa, Ujlaki László, StubendekKatalin, Bereczky Júlia, Dóka Andrea.1 4 ■ 2004. ÁPRILISXXXVII. évfolyam 4. szám