2004. április - Színház.net

KRITIKAI TÜKÖRviszont túl komótosra-pohosra veszi a kaméleonszerûenrugalmas aranyifjú alakját.Ámde elhalványulnak mind e prók éskontrák, amikor a színpadon van Solmaynészerepében Udvaros Dorottya: ahogy amegelôzô repríz Szomoryja Kulka Jánosról,úgy e Buborékok róla lesz emlékezetes.Vannak – ebben az elôadásban is – jószínészek, sôt jelentôs színészek, nagy színészazonban ezen az estén egy van: Udvaros.Az Udvaros – pontosítanék; ahogyaz olaszban volt s van mindmáig La Duse,a németben Die Bergner vagy Die Weigel.A mûvésznôt elôször látom a „komikusanya” szerepében, de ami kell hozzá, márisa kisujjában van. Idôzítése, ritmusérzéke,poentírozóképessége, reakciósebességebevetésével komédiai iskolajátékotprezentál, apró fogásai, sôt bájos modorosságaiis – sikkantások, kaccantások, túlrajzolt fintorok – átolvadnak a figura sajátosságaivá,miközben mindvégig érezzük a szuverén, összetéveszthetetlen egyéniség lehengerlôjelenlétét.Lehetett volna – s ezzel a Csiky-darab egyfajta életképességét szeretném kiemelni –Udvarosnak több vetélytársa is az elôadásban, s minél több ilyen adódott volna, annál inkábbközelíthette volna a produktum az ideális szintet. Mindamellett engedtessék megnekem egy gondolatjáték: elvben van rá remény, hogy két-három év múlva, ha a kerekekszerencsésen megolajozódnak, s összerázódnak az alkatrészek, ugyanez az elôadás akárezeknek a színészeknek egy részével is – természetesen Udvarossal a központban –kitûnôen megállná a helyét.CSIKY GERGELY: BUBORÉKOK (Nemzeti Színház)JÁTÉKMESTER: Törôcsik Mari. DÍSZLET: Horesnyi Balázs. JELMEZ: Dôry Virág. DRAMATURG: HamvaiKornél. RENDEZÔASSZISZTENS: Bencze Zsuzsa. RENDEZTE: Jordán Tamás.SZEREPLÔK: Blaskó Péter, Udvaros Dorottya, Hevér Gábor, Orosz Róbert, Major Melinda, SzalayMariann, Rátóti Zoltán, Varga Mária, Hollósi Frigyes, Stohl András, Söptei Andrea, ÚjváriZoltán, Mészáros István, Murányi Tünde, Kézdy György m. v., Pécs Ottó, Kassai László, AndaiKati, Jóna Szabolcs, Juhász Éva.Csáki JuditHímek és nôstényekJ■MARTIN MCDONAGH: AZ INISHMORE-I HADNAGY; PISZKAVAS ■ohn Millington Synge helyénvalónak látszik.Mármint arra, hogy hozzá hasonlítsákaz ír drámairodalom fiatal üstökösét,Martin McDonaghot. (Bár ez az írség ad némiokot az elgondolkodásra: McDonagh szüleiugyan valóban Nyugat-Írországból származnak,de a fiuk virtigli londoni, azaz angol gyerekkorttudhat maga mögött, s ma sem szüleihazájában, hanem a sajátjában él. Leszögezvéntehát, hogy a világ boldogabbik felén azilyesmi a „tökmindegy” kategóriájába tartozik,maradjunk az írnél.)S ha megállapítjuk, hogy Synge – kiváltképpA nyugati világ bajnoka – mutat bizonyos,nem túl távoli, de nem is túl közeliszellemi rokonságot McDonagh világával,oda is hagyhatjuk a hasonlítgatást, mertMartin McDonagh leginkább szembetûnôerénye épp az eredetiség, a markáns világésdrámaszemlélet. Ez a tehetséges fiatalembernem is bátran, hanem magától értetôdôtermészetességgel nyúl egy (valamilyenszempontból) retardált közeghez,nevezetesen éppen ahhoz, amelyben élnilátszunk mindannyian, és éppen ezt a (valamilyenszempontú) retardáltságot veszijó alaposan szemügyre.Ennek a retardált közegnek földrajzilaghiteles helye van, de ez ne tévesszen megsenkit. A Dublintól jó messze – épp a szigettúloldalán – fekvô Aran-szigetek vidé-Antal Márta (Mairead) és Kelemen József (Padraic) Az inishmore-i hadnagybanXXXVII. évfolyam 4. szám2004. ÁPRILIS ■ 1 7