2004. április - Színház.net

OPERAidôrôl idôre elôkerülô mandarinoknak.Mintha Alföldi Faustjának almáját irigyeltevolna el Almási.Basilio nem zenemester, hanem fényképész.Mindent lefotóz, elsôsorban a fentikínos jelenetsort. A következô felvonás aztánazzal kezdôdik, hogy a fényképalbumotátadja a Grófnénak, aki elkeseredettenföldre hajigálja a férjérôl készült kompromittálóképeket. Tökéletesen megteremtveáriájához a lelkiállapotot.Cherubin elsô, szexuális zaklatottságtólfûtött áriája elôtt egy csokor vörös rózsátszór a színpadra (hommage à Siebel, szinténAlföldi Faustja), majd azokon fetrengveelénekli a szólóját, miközben félreérthetetlencsípômozgással érzékelteti fékevesztettvágyát. Szép keresztanyjához isvágyakozva simul a következô felvonásban.A Grófné pár pillanatig mintha viszonoznáközeledését, ám hirtelen föleszmél,és ellöki magától az apródot. Bódi Mariannaaz elôadás legjobb énekese, s egyetlenigazi operamûvésze. Hálószobájábanviselt barackszínû selyemnadrágja a hozzátartozó hosszú felsôrésszel Földi Andreakitûnô leleménye. Nemes drámai szopránthallunk, s magabiztos, érett mûvészt látunk,aki természetesen válik a darab központialakjává. Áriája alatt a Grófné félreérthetetlenülsimogatja magát: ez az aszszonysúlyosan kielégítetlen. Ám Cherubinérintését nem fogadja el, nagyon határozottanjelzi, hogy nem a szex hiányzik neki,hanem a férje, akit szeret.Susannaként Fodor Ildikó úgy fest,mintha egy Agatha Christie-regénybôl lépettvolna elô. Inkább titkárnônek tûnik,mint szobalánynak, és úgy is énekel: megbízhatóan,költôietlenül. Nincsen bennetûz, és a Rózsaária sem válik emelkedetté.Úrnôjével elragadóan kanalazzák a fagylaltot,az elhanyagolt nôk bevált gyógyszerét.A harmadik felvonás végén Cherubinvégre megkapja, amit akart: látványosanmagáévá teszi Fanchette-et. Így viszont új,élesebb kontextusba kerül a lány áriája akövetkezô kép elején: nem annyira elveszetttûcskéje, hanem elvesztett szüzességecskéjemiatt kesereg...A kertész sem kertész, hanem, mondjuk,a gróf testôrparancsnoka. Talpig feketében,baszk sapkában, pisztollyal keresi atettest, aki kiugrott a Grófné ablakából.A gróf háznépe ugyanezt a sötét ruhát viseli,akár egy magánhadsereg.Az elôadás a négy évszakban játszódik,amelyet a szereplôk öltözéke jelez. A történetnyáron kezdôdik, a harmadik felvonásraôsz lesz, esik az esô, hullanak a levelek.Az utolsó felvonásbeli „árnyas gesztenyésben”tél van, havazik, aminek az a jótékonydramaturgiai hatása, hogy a szereplôkállig köpenybe burkolózhatnak, s ezmegkönnyíti a felvonás lényegi vonásánakérzékeltetését: többször is mást sejtenek aruha alatt, mint aki benne rejtôzik. Aprózenei kitérô: Figaro itteni pompás áriáját,melyben a nôi lélekrôl elmélkedik, sajnoskihagyják. Sajnálatosan, de érthetô módon,hisz a Figarót alakító amúgy jóvágásúCser Péter sem elég jelentékeny hanggal,sem mûvészi erôvel nem rendelkezik hozzá.„Visszahúzták” viszont Basilio általábankihagyott és nem is túl jelentôs áriáját,amelyet az ifjú Szappanos Tibor élményszerûen,tehetségesen formál meg. MolnárAnna vérbô komikus karaktert ad Marcellinaalakjának, bár énekesi produkciójátpár nap távolából már nem tudom fölidézni.Kincses Károllyal éppen fordítva áll adolog: egészséges hangon adta elô Bartolohadaróáriáját, de sablonos alakot formált.Orth Miklóson pompásan mutat az utolsófelvonásban a fehér, szôrmegalléros télikabát.Elegáns színpadi jelenség, aki elviselhetôenmondja föl a szólamot, de igenmessze áll attól, hogy helyi hatalmasság,nagy formátumú kéjenc, szenvedélyeit kordábantartani képtelen uraság legyen. Nemgróf, legföljebb segédmárki.A végére aztán mindenki megtalálja apárját. A nézô mosolyogva dôl hátra a székében,és várja, hogy mit talált ki ide Almási-Tóth.Mert hogy kitalál valamit, aztimmár elvárja az ô rendezôjétôl. Mi más jöhetne:a tavasz. A fináléban hôseink ledobjákkabátjukat, s a téli holmi alól tarkabarkatavaszi kollekció tûnik elô, melyresok-sok hatalmas, giccses virágot varrtak.Miközben beköszönt a magánéleti idill, a„fekete sereg” a kertész vezetésével átmasírozika színpadon, és elmegy a polgárháborúba.Pontos, szellemes utolsó csavar. Hazafelémenet még kedvére morfondírozhataz ember azon, hogy kinek mi a fontosabb,a történelem vagy a saját szíve.Amúgy Busa Tamást ígérték grófnak ésBátki Fazekas Zoltánt Figarónak. A hírekszerint a premierre egyikük megbetegedett,másikuknak pedig Szegeden kellett Anyeginténekelnie. Így a bemutató publikumacsak találgathat: milyen lehet ez az üdítôenszellemes elôadás, ha fôszerepeit hangfajsúlyosmûvészek éneklik.MOZART: FIGARO HÁZASSÁGA(Miskolci Nemzeti Színház)DÍSZLET: Zeke Edit. JELMEZ: Földi Andrea. KO-REOGRÁFUS: Majoros István. KARIGAZGATÓ:Regôs Zsolt. VEZÉNYEL: Bartal László/Philippede Chalendar. RENDEZÔ: Almási-Tóth András.SZEREPLÔK: Busa Tamás/Orth Miklós, BódiMarianna/Szabóki Tünde, Kertész Marcella/FodorIldikó, Bátki Fazekas Zoltán/CserPéter, Eperjesi Erika/Kertész Marcella/VermesTímea, Molnár Anna, Urbán Nagy Róbert/SzappanosTibor, Kincses Károly, DemeterSándor, Kecskeméti Edina. Közremûködika Miskolci Nemzeti Színház zenekara és énekkara.3 6 ■ 2004. ÁPRILISXXXVII. évfolyam 4. szám