2004. április - Színház.net

FINANSZÍROZÁShogy le lehet dönteni minden korlátot,mégpedig úgy, hogy mindvégig bennükmaradjon mindaz, amit tanultak. Szimbiózisalakult ki. Ami az Arvisurát illeti, SomogyiIstván pedagógiai koncepciója felnôtt,érett embereknél már nem mûködött,és kezdett eltûnni a csillogás a szemekbôl– profikká váltak. Akkor kezôdötta harmadik korszak, a Pintér Béla Társulaté…– A kettô között azért volt egy hullámvölgy…– Két-három évig tartott. Ebben az idôbentaláltam rá a KompMániára. Általábanaz a bajom a táncszínházzal, hogy nagyonritka benne a szcenikai vagy dramaturgiaigondolkodás, a színészi jelenlét.De Csabai Attila és Ladjánszki Mártaolyan kivételes jelenség a színpadon, akirôla nézô nem tudja levenni a tekintetét.Megpróbáltam erôsíteni a prózai vonalatis. Ekkor rendeztem a Frutta di marét, majdkésôbb a Don Quijotét, ami azért is lényeges,mert így került ebbe a közegbe ThuróczySzabolcs és Szemerédi Virág, akikkésôbb Pintér Béla elôadásainak meghatározófigurái lettek.– Te soha nem akartál saját társulatot?– Nem, tudtam, hogy ez egy átmenetikorszak, amit megpróbáltam valahogy áthidalni.– Aztán jött a Népi rablét…– Ennek már voltak elôjelei. Béla játszotta Don Quijotéban, és amikor a próbafolyamatutolsó szakaszában elvesztettema fonalat, akkor határozott huszárvágásokkalmegoldotta a problémákat. Éreztem,hogy jó rendezô lenne belôle. A felforgatószellemû Népi rablét megosztotta a nézôketés a kritikusokat.– Ugorjunk egy kicsit vissza az idôben. Nagyonsokáig szinte kizárólag a Szkénében lehetettizgalmas külföldi elôadásokat látni…– Apám kezdeményezte a mozgásszínházakmeghívását, magát a szót is mi kettentaláltuk ki. Ennek a színháztípusnak nemzetközia nyelve. A kor progresszív áramlataitmagukban foglaló színházakat hívtunkmeg, úgynevezett gerillaszínházakat, struktúránkívüli együtteseket. Az elsô ilyen találkozó1978-ban volt, majd kétévente újraés újra megismétlôdött. Mondanom se kell,rettentôen kevés pénzbôl gazdálkodtunk,de ezek a fesztiválok alapjaiban forgatták felaz alternatív színházi közeget.– Hogyan jutottatok el ezekig a társulatokig?– Sokat olvastam, a szaksajtóból ismertemmeg ôket. Levelet írtunk nekik, és magunkis meglepôdtünk, amikor boldoganeljöttek. A meghívások KISZ-es alapon történtek,így ránk nem vonatkozott az akkoribankötelezô engedélyeztetési procedúra.Nyolcvan csoport jött Magyarországra a tizenötvagy tizenhat fesztivál során. De akilencvenes évek második felében már nema Szkéné volt a legmegfelelôbb hely az ilyentípusú vendégjátékok számára, hiszenXXXVII. évfolyam 4. számtöbb intézmény is átvette ezt a profilt. Ráadásulma már a dolognak nincs politikaitöltése vagy kuriózumjellege.– Milyennek látod a jövôt, hiszen a PintérBéla Társulat az idén már a Nemzeti Színházbanmutatta be új elôadását?– Van egy jó hírem: következô bemutatójukújra a Szkénében lesz. Átmeneti kiesésükmiatt is rendeztem meg az évad közepénAz ördögök idejét. És folyamatosanmegjelennek új alkotók is, társulatok is,mint például a Maladype. Szeretném meghívniazokat, akiket a fôvárosban eddignem nagyon lehetett látni, ilyen példáulUrbán András elôadása, a Könyökkanyar.Schiller Kata felvétele– A Szkéné Színház különleges helyzetbenvan. Nem a fôvárosé, nem az önkormányzaté,hanem egy egyetem része.– A Szkéné státusa a legszerencsésebbaz alternatív helyek közül. Lehetne többilyen típusú színház, más egyetemeken.– Hogyhogy pont a Mûszaki Egyetemen vanhelye egy ilyen intézménynek?– Itt hagyománya van az amatôr ténykedésnek,mindig is mûködött itt zenekar,énekkar. Sok fontos mûvész indult innen,például Zorán vagy Jordán Tamás. Ezt azegyetemet szellemi pezsgés jellemzi, ésnemcsak a diákok, de a tanárok és a vezetôkis nagyon egészségesen viszonyulnak ahumán kultúrához. Tény azonban az is,hogy ôk a közönségünknek csak kisebb részétteszik ki. Kezdetben azt hittük, elég,ha itt a színház az egyetem közepén, de adolog nem így mûködik. Amikor egy-egyelôadásnak híre megy a városban, csak akkorjönnek lassacskán az itteniek.– Mennyiben más olyan színházat vezetni,amely egy egyetem része?– Ez nagyon fontos különbséget jelent.Figyeltem a hajdani Egyetemi Színpadot, aPesti Barnabás utcait és a Szerb utcait egyaránt,és láttam a széthullásukat. Bár remekprodukciók is születtek, de megfeledkeztekróla, hogy egy egyetem keretein belül dolgoznak,nem vették figyelembe a közeget,és azt, hogy az ELTE szívességet tesz nekikazzal, hogy befogadja ôket. Egy oktatásiintézmény és egy profinak szánt színházmûködését csak nagyon finom diplomáciaiérzékkel lehet összecsiszolni. Persze, rengetegproblémát jelent az ittlétünk, ezértszámomra az elsô pillanattól kezdve fontosvolt, hogy a takarítónôtôl az egyetemrektoráig mindenkivel jó munkakapcsolatotalakítsak ki. Ha valamire nemet mondanak,akkor nem vitatkozom velük, hanempróbálok más megoldást keresni.Mind a két félnek bele kell ebbe tanulnia,és ez a hosszú folyamat majdnem annyienergiát emészt fel, mint a színház tartalmi,mûvészi része.– Hogyan illeszkedik színházatok az egyetemszervezetébe?– A Diákközpont része, és ez igen barátságosközeg. Folyamatos kihívást jelent velükdolgozni, hiszen egyrészt a hallgatóknálunk több generációval fiatalabbak,másrészt fluktuálnak, lévén egyetemisták,mi pedig hosszú távon dolgozunk itt.– Milyen forrásokból finanszírozzák a színházköltségvetését?– Három lábon állunk: vannak az egyetemiés a pályázati úton elnyert támogatások,valamint a saját bevételeink.– Az egyetem pénzzel is támogatja a színházat?– A pénznél lényegesebb, hogy ad helyet,ad infrastruktúrát, és adja a Kulturális Titkárságot– ez forintban nem mérhetô. Nyilvánlehet forintosítani a színháztermet, arezsit, a mi közalkalmazotti bérünket.– Hány embert alkalmaz a színház számáraaz egyetem?– Négyen vagyunk: két technikus, egytitkár meg én. Én a Kulturális Titkárságnakis dolgozom: amatôr csoportokkal isfoglalkozunk, és rendezvényeket is szervezünk.Az irodában egy adminisztrátor, egypénzügyes és egy mindenes intézi a színházügyeit.– A produkciókat ki támogatja?– A támogatást a társulatok pályázat útjánnyerik el az NKA-tól, illetve a FôvárosiAlaptól.– És a mûködtetést?– A NKÖM a fenntartónk. Az idén szépenemeltek, ezt elsôsorban a gázsikra költjük,mert a Szkéné mégiscsak repertoárszínház.Az állandóan itt mûködô társulatokszínészeinek a tiszteletdíját részbentársulatuk fizeti, részben mi.– És a vendégekét?– Nekik gázsit adunk, és a bevétel bizonyosszázalékát egyedi megállapodás alapján.Alternatív körben az általunk fizetetttiszteletdíj tisztességesnek mondható.– A produkciókba besegítetek?– Bizonyos esetekben igen. Most tizenhatmillióa támogatásunk, ami nem olyansok, de nekünk elég. Az ideális húszmillió2004. ÁPRILIS ■ 4 7