KRITIKAI TÜKÖRUrbán BalázsAz analizált semmi■CHRISTOPHER HAMPTON: A KÚRA (JUNG A DÍVÁNYON) ■Vannak színdarabok, melyeknek tartalmát a kritika legérzékletesebbena papír üresen hagyott részletével adhatná vissza.Mivel nem biztos, hogy a mûvet nem ismerô nézô értékelné e gesztust,megpróbálom röviden összefoglalni a frissen bemutatottHampton-darabot. A fiatal Junghoz, aki már hosszabb ideje töri afejét a Freud-féle pszichoanalízis elméletének gyakorlati megvalósíthatóságán,egy nap súlyosan beteg fiatal lányt hoznak. A németültökéletesen beszélô, orosz–zsidó Sabina ideális alanynak látszika kísérlethez. A beszélgetések nyomán a lány látványosan gyógyulnikezd, ám érzelmileg túlságosan közel kerül orvosához.A nôs, többgyermekes Jung eleinte ellenáll a kísértésnek, ám alány varázsa s egy másik betegének, a neurotikus, kábítószerfüggô,amúgy szintén pszichiáter, sôt, szintén Freud-tanítványGrossnak a rábeszélése végül is elsodorja a morális gátakat. A botrányszele megérinti Jungot, aki visszatér feleségéhez, magárahagyja az idôközben szintén orvosi pályára lépett Sabinát, s látványosaneltávolodik Freudtól. Miközben világhírû tudóssá, gondolkodóváválik, elárulja szeretteit és mesterét is.Hamptont persze korábban sem drámáinak mélységéért szerette,aki szerette, de gyanúm szerint ennyire érdektelen, semati-Stefanovics Angéla (Sabina Spielrein) és Szervét Tibor (Jung)theater.hu Ilovszky Béla felvételekus, ötlettelen szöveget még nemigen adott ki a kezébôl. Mintha amég mindig divatos és kellôen misztikusnak vélt téma lenne hivatott„elvinni” a darabot; ám abból a lapos álfilozofálgatásból,amely a dialógusokban kibontakozik, feltehetôen még a téma felületesismerôi sem sok újat tudnak meg Freudról és Jungról. Maradtehát a „nagy emberek magánélete” tematika örök hatásossága,ám Hampton mind a szerelmi háromszögtörté<strong>net</strong>et, mind a kétnagy férfiú közti – személyes féltékenységtôl sem mentes – szakmairivalizálást csak a legelkoptatottabb közhelyekkel képes ábrázolni.Ehhez még hozzámixel néhány banalitást (Gross apropóján)az önpusztításról, és megidézi a holokausztot is (egy jövôbemutató képben láthatjuk, amint egy koncentrációs táborban egynáci tiszt lelövi Sabinát).Hogy ki és miért érezte szükségesnek színre vinni ezt a rémesengyenge darabot, még találgatni sincs kedvem. A Valló Péter rendezteelôadáson mintha valami csendes alkotói rezignációérzôdne. Szlávik István kialakított egy leginkább funkcionálisnakmondható játékteret, melyben az egyes helyszíneket fôként a színpadnégy sarkára állított bútorok (például Freud dolgozóasztala,Sabina ágya) jelzik. Az éppen „játszó” térszeletre fény esik, detöbbnyire még az elôzôre is, mivel Valló elcsúsztatja a jele<strong>net</strong>eket,a szereplôket csak késve viszi ki a színrôl. Ha e megoldás célja a jele<strong>net</strong>ekelemelése vagy a szituációk érdekesebbé tétele volt, az ötletfinoman szólva is alacsony hatásfokkal bír.A színészek részérôl is mintha némi beletörôdés lenne érzékelhetô,kivált Szervét Tibor esetében, aki gyakorlatilag a szövegfelmondásszintjén oldja meg Jung szerepét (ôszintén szólva úgy hiszem,ez még mindig a legjobb megoldás). Stefanovics Angéla eztazért nem teheti, mert az általa játszott figurára rakódik a legtöbbbanalitás: Sabina részint elmebeteg, részint tehetséges pszichiáter,részint szûz, részint nimfomániás, részint hazátlan, részintzsidó. Marad hát a feladat jele<strong>net</strong>enkénti abszolválása – holerôsebb, hol erôtlenebb gesztusokkal, néha hiteles, néha hiteltelenpillanatokkal. Benedek Miklós leginkább Freud divatjamúlttartását, eleganciáját közvetíti – ezt legalább hatásosan. HorváthLili erôs színpadi jelenléte még a feleség teljesen megíratlan szerepébenis feltûnik, Bozsó Péter (Gross) rutinos alakítása pedig legalábbnéhány percnyi lendületet hoz a játékba.Az alkotókat aligha ihlette meg a darab; invenciónak, eredeti ötletnek(vagy legalább játékötleteknek) nyomuk sincs az elôadásban.Mintha Valló éppúgy mihamarabb túl akart volna lenni aprodukción, ahogy én (valószínûleg nem egyedüliként a nézôk közül)túl akartam lenni a megtekintésén. Némi töprengés után isúgy érzem, nem igazságtalan annyit leírnom, hogy részemrôl ezazért érthetôbb.CHRISTOPHER HAMPTON: A KÚRA(JUNG A DÍVÁNYON) (Budapesti Kamaraszínház)FORDÍTOTTA: Galambos Attila. DRAMATURG: Vámos Anna. DÍSZLET: SzlávikIstván. JELMEZ: Dôry Virág. ZENEI SZERKESZTÔ: Németh Zoltán.ASSZISZTENS: Szepesi Gábor. RENDEZÔ: Valló Péter.SZEREPLÔK: Szervét Tibor m. v., Horváth Lili, Stefanovics Angéla,Benedek Miklós m. v., Bozsó Péter, Madarász Éva, Hayth Zoltán.XXXVII. évfolyam 4. szám<strong>2004.</strong> ÁPRILIS ■ 3 1
OPERACsont AndrásKísértetkastély Blyban■BENJAMIN BRITTEN: A CSAVAR FORDUL EGYET ■Az eredetileg a velencei La Fenice színházban 1954. szeptember 14-én bemutatott kamaraopera (huszonnyolc hangszeren játszó tizenhárom zenész,hét énekes) csak most jutott el hozzánk. A Henry James híres elbeszélésébôl (The Turn of the Screw, 1898) írt librettóból (MyfanwyPiper munkája Benjamin Britten erôs közremûködésével) készült opera a legmagasabb zenei igényeket is kielégítô interpretációban hangzott el.Cikkem a február 3-i, illetve 16-i elôadás alapján készült.Igaza van Szegedy-Maszák Mihálynak, aki a remek szövegekettartalmazó mûsorfüzetben megjegyzi: a cím fordítása (Katona Tamástöbbször kiadott munkája) félrevezetô, hiszen a regénybenhatározottan két gyerekrôl, azaz két „csavar fordulatáról” van szó.Más kérdés, hogy a kisregényben, de az operában legkivált csakMiles, a kisfiú „becsavarodása” a téma, Flora, a lányka alakja meglehetôsenkontúrtalan marad. Hogy ebben mekkora szerepe voltpár, Peter Quint, a kísértet inas és a Nevelônô rontott meg; másrészta Nevelônô ártatlanságának elvesztését is jelenti, elsôsorbannem szexuális értelemben, hanem mintegy metafizikusan: amikorördögi szövetségre lép az egykori inassal, akkor lénye megromlik,lelke a kárhozaté immár. Holott csupa jó szándék mozgatja, ám azerotikus vonzásnak nem képes ellenállni (a legkevésbé sem véletlen,és Kovalik rendezésének szép pillanata, hogy nekivetkôzve,Babay Nóra (Flora), Fodor Gabriella (Miss Jessel), Klein Ottokár (Mr. Quint) és Ivanics Attila (Miles)Britten vállalt homoszexualitásának, azt nehéz megválaszolni,mindamellett kétségtelen, hogy a kisfiú megrontása, illetve megmentésekörül forog minden. A librettó egyik lehetséges megfejtéséta James eredeti szövegébe betoldott Yeats-idézet adhatja: theceremony of innocence is drowned („az ártatlanság szertartása vízbefúlt/megfulladt”), de mint ebben a darabban oly sok minden, ez islegalább kettôs értelmû. Az ártatlanság vége egyrészt Milesra vonatkozhat,akit a zárójele<strong>net</strong>ben ezt a szöveget unisono éneklôbugyiban és melltartóban van, amikor elsô ízben pillantja meg akísértet inast), és ez a bûverô Peter Quintbôl áradva Miles közvetítéséveljut el a nôhöz, aki a kisfiú iránti vonzalmát a lehetô legtisztábbérzésnek éli meg. Ez a legsátánibb mozzanat: az inas azártatlan Miles bôrébe bújva csábítja el a nôt, ô a kisfiú felnôtt Doppelgängere,miként a korábbi nevelônô, Miss Jessel a kislány,Flora démonikus megtestesítôje. Párok alakulnak ki ekként, PeterQuint és Miles, Miss Jessel és Flora, miközben e párokhoz újabb3 2 ■ <strong>2004.</strong> ÁPRILISXXXVII. évfolyam 4. szám