Bleeding Bride - Fekete fivérek
Lehunyt szemekkel, kitárt szívvel hallgatni a kopjafák történetét érzelmek kavalkádját váltja ki, a szánalom, a düh, a gyönyör és büszkeség csokrában eltűnik a halál gondolata, a múlt jelenné válik, a jövő pedig nem más, csak egy lidércnyomás. Sötét sorozat apró részletei, csillogó sikerekre boruló árnyékok, legjobb emberek gonosz oldala, fagyasztó hideg a legnagyobb hőségben. Kopjafák írott krónikája, patyolat lelkek memoárja, melynek minden rejtett sarka oly fekete, mint az éj. „Bleeding Bride gyönyörű nyelvezettel, különleges képeket festve ír. Egyszerűen varázslatos a stílusa, mellyel még ezt komor történetet is felejthetetlenné teszi.” Vivien Holloway, a Végtelen horizont szerzője
Lehunyt szemekkel, kitárt szívvel hallgatni a kopjafák történetét érzelmek kavalkádját váltja ki, a szánalom, a düh, a gyönyör és büszkeség csokrában eltűnik a halál gondolata, a múlt jelenné válik, a jövő pedig nem más, csak egy lidércnyomás. Sötét sorozat apró részletei, csillogó sikerekre boruló árnyékok, legjobb emberek gonosz oldala, fagyasztó hideg a legnagyobb hőségben. Kopjafák írott krónikája, patyolat lelkek memoárja, melynek minden rejtett sarka oly fekete, mint az éj.
„Bleeding Bride gyönyörű nyelvezettel, különleges képeket festve ír. Egyszerűen varázslatos a stílusa, mellyel még ezt komor történetet is felejthetetlenné teszi.”
Vivien Holloway, a Végtelen horizont szerzője
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
nevetése elhalkult, majd megszűnt, míg a ricsaj egyre<br />
hangosodott. Fölöttem hollók, fekete hollók, magasan<br />
repültek, büszkén szálltak.<br />
Elkezdtek körözni egyre gyorsabban és<br />
gyorsabban, mígnem a világ is elkezdett forogni velem<br />
együtt. Elestem és beütöttem a fejem, elárasztott a<br />
forróság, a frissen kiontott vérem melegített.<br />
Ének… igen! Egy kórus éneke, orgonát hallottam!<br />
Kinyitottam a szemem, és valaki talpra állított. Fehér<br />
selyemruhám fekete csipkévé alakult, bordó vérem<br />
borostyán gyöngyökként díszítette. Kezemben száraz<br />
rózsacsokor, fejemen töviskoszorú. Egy hosszú<br />
márványsétányon álltam, nem látni mi vár az út<br />
túloldalán, csak a felcsapó lángnyelvek sejtetik, hogy<br />
arra vezet az utam. Haladtam, csak tettem egyik<br />
lábam a másik után, éreztem, a félelmem megfojt.<br />
Körülöttem korhadt fakeresztek, sok halott pap s<br />
kidőlt templom, fekete kendős vénasszony jajveszékelő<br />
sírása ölelte át a tönkretett tájat. Az ösvény körül<br />
magas, erős keresztek sorfalat álltak, mindegyikre<br />
kifeszítve egy rongyos, szakadt, koszos ruhás lány,<br />
néhány még szenvedett, még nem lehelte ki a lelkét.<br />
Egy-egy lány nem volt megcsonkítva, még meg volt a<br />
szárnyuk.<br />
Szembenéztem egy könnyező áldozattal, tekintete<br />
tele könyörgéssel. Meg akartam állni, segíteni neki,<br />
segíteni túlélni.<br />
De nem tudtam. Az ismeretlen erő nem engedte,<br />
mintha szenvedése erőt adott volna, mintha minden
Change language