Bleeding Bride - Fekete fivérek
Lehunyt szemekkel, kitárt szívvel hallgatni a kopjafák történetét érzelmek kavalkádját váltja ki, a szánalom, a düh, a gyönyör és büszkeség csokrában eltűnik a halál gondolata, a múlt jelenné válik, a jövő pedig nem más, csak egy lidércnyomás. Sötét sorozat apró részletei, csillogó sikerekre boruló árnyékok, legjobb emberek gonosz oldala, fagyasztó hideg a legnagyobb hőségben. Kopjafák írott krónikája, patyolat lelkek memoárja, melynek minden rejtett sarka oly fekete, mint az éj. „Bleeding Bride gyönyörű nyelvezettel, különleges képeket festve ír. Egyszerűen varázslatos a stílusa, mellyel még ezt komor történetet is felejthetetlenné teszi.” Vivien Holloway, a Végtelen horizont szerzője
Lehunyt szemekkel, kitárt szívvel hallgatni a kopjafák történetét érzelmek kavalkádját váltja ki, a szánalom, a düh, a gyönyör és büszkeség csokrában eltűnik a halál gondolata, a múlt jelenné válik, a jövő pedig nem más, csak egy lidércnyomás. Sötét sorozat apró részletei, csillogó sikerekre boruló árnyékok, legjobb emberek gonosz oldala, fagyasztó hideg a legnagyobb hőségben. Kopjafák írott krónikája, patyolat lelkek memoárja, melynek minden rejtett sarka oly fekete, mint az éj.
„Bleeding Bride gyönyörű nyelvezettel, különleges képeket festve ír. Egyszerűen varázslatos a stílusa, mellyel még ezt komor történetet is felejthetetlenné teszi.”
Vivien Holloway, a Végtelen horizont szerzője
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
ment ez már hónapok óta. A hetek teltek, és ő mindig<br />
bízott benne, hogy aznap lesz az utolsó összejövetel. Az<br />
idő múlásával már csak abban reménykedett, hogy<br />
egyszer majd csak megunják. De nem. Úgy tűnt, már<br />
sosem lesz vége. Valószínű, hogy a nagy vendégsereg egy<br />
része már nem is vendég, beköltözött és itt marad<br />
végleg! – fordult meg többször a fejében a rémes<br />
gondolat.<br />
Zavarta a tény, hogy akárhányszor felmegy a<br />
lakásba, emberekbe botlik. Részeg, szakadt emberekbe,<br />
félmeztelen, vihogó nőkbe. Gyűlölte őket mind. Gyűlölte<br />
a fürkésző tekintetüket, gyűlöl te, hogy akárhányszor<br />
elment mellettük, összesúgtak mögötte. Gyűlölte, hogy<br />
már otthon sem lehet otthon. Gyűlölte, hogy privát kis<br />
kastélyának emlékereklyéit becstelenítik meg ezek a<br />
vérengző, kábult lények. Nem tudta kezelni az elvadult<br />
dzsungelt. Inkább ki sem mozdult az alagsorból, hiszen<br />
mindenkinek csak kellemetlen perceket okozott a<br />
találkozás. Már belefáradt abba, hogy eljátssza, nem<br />
hallja a gúnyneveket, amelyekkel oly nagy szeretettel<br />
illették. Néhányat lejegyzett magának, mivel roppant<br />
kreatívnak tűntek a számára: pincepatkány, élő halott,<br />
sápadt zombi, néma buzi, csendes gyilkos.<br />
Csendes gyilkos. Hah, nem is vagytok ti mind olyan<br />
nagyon hülyék, mint amilyennek tűntök. Élvezném<br />
minden pillanatát az elmúlásotoknak. De nem, nem<br />
engedném, hogy csendben, tisztán távozzatok. Nem.<br />
Azt nem érdemlitek. Vér, szenvedés az, mire<br />
rászolgáltatok, nem más. És az utolsó szó jogán
Change language