Bleeding Bride - Fekete fivérek
Lehunyt szemekkel, kitárt szívvel hallgatni a kopjafák történetét érzelmek kavalkádját váltja ki, a szánalom, a düh, a gyönyör és büszkeség csokrában eltűnik a halál gondolata, a múlt jelenné válik, a jövő pedig nem más, csak egy lidércnyomás. Sötét sorozat apró részletei, csillogó sikerekre boruló árnyékok, legjobb emberek gonosz oldala, fagyasztó hideg a legnagyobb hőségben. Kopjafák írott krónikája, patyolat lelkek memoárja, melynek minden rejtett sarka oly fekete, mint az éj. „Bleeding Bride gyönyörű nyelvezettel, különleges képeket festve ír. Egyszerűen varázslatos a stílusa, mellyel még ezt komor történetet is felejthetetlenné teszi.” Vivien Holloway, a Végtelen horizont szerzője
Lehunyt szemekkel, kitárt szívvel hallgatni a kopjafák történetét érzelmek kavalkádját váltja ki, a szánalom, a düh, a gyönyör és büszkeség csokrában eltűnik a halál gondolata, a múlt jelenné válik, a jövő pedig nem más, csak egy lidércnyomás. Sötét sorozat apró részletei, csillogó sikerekre boruló árnyékok, legjobb emberek gonosz oldala, fagyasztó hideg a legnagyobb hőségben. Kopjafák írott krónikája, patyolat lelkek memoárja, melynek minden rejtett sarka oly fekete, mint az éj.
„Bleeding Bride gyönyörű nyelvezettel, különleges képeket festve ír. Egyszerűen varázslatos a stílusa, mellyel még ezt komor történetet is felejthetetlenné teszi.”
Vivien Holloway, a Végtelen horizont szerzője
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
mintha elvágná a kezét annak, aki végigsimít rajta.<br />
Hallotta feje fölött a lépteket, tudta, öccse nem<br />
alszik, és órákig ébren kísért még. Nem nézett fel,<br />
minek, úgysem láthat át a vastag betonplafonon, de így<br />
is tudta, hogy testvére ideges, gondterhelt, és gondolatai<br />
elől menekülve sétál fel-alá, céltalanul. Szigorú arccal,<br />
kesernyés fintorral az ajkai körül csóválta meg a fejét,<br />
harag foszlányai csillantak fel a szemében.<br />
Lehajolt, kiemelt egy köteg papírt, maga mellé<br />
helyezte az asztalon, bal kézzel forgatni kezdte<br />
finomkodó mozdulatokkal osztotta szét azokat.<br />
Kéziratok, újságcikkek, poros könyvlapok és fényképek<br />
káosza terült el körös-körül. A férfi olyan komoly arccal<br />
méregette a papírrengeteget, mintha a Vatikán<br />
legtitkosabb iratait böngészhetné. Külső szemlélő<br />
számára csak egy kupac tűzgyújtónak hatott volna a<br />
becses gyűjteménye, róla azonban leolvasható volt, hogy<br />
sokkal többet értek, mint aminek tűntek. Miután a<br />
köteg egy részét lefűzte és egy dobozból még több<br />
újságkivágást és fényképet rakott maga elé,<br />
mélyrehatóan átnézte mindet, majd fehér, szűz lapokra<br />
kezdett írni becstelen fekete betűkkel. Gyorsan járt<br />
kezében a toll, néha dühösen szikrázott, utána<br />
nyugodtan csorgatta a tintát. Néha nevetett a szó, néha<br />
hangosan zokogott.<br />
„Leselkedő reménytelenséggel ólálkodik mögöttem<br />
a törött, deres múltam. Csak egy érvénytelen, vékony<br />
félmondat, ami egész lelkem szorítja.<br />
Nyomja. Összefogja. Egy kirakós, amiben egyik
Change language