Bleeding Bride - Fekete fivérek
Lehunyt szemekkel, kitárt szívvel hallgatni a kopjafák történetét érzelmek kavalkádját váltja ki, a szánalom, a düh, a gyönyör és büszkeség csokrában eltűnik a halál gondolata, a múlt jelenné válik, a jövő pedig nem más, csak egy lidércnyomás. Sötét sorozat apró részletei, csillogó sikerekre boruló árnyékok, legjobb emberek gonosz oldala, fagyasztó hideg a legnagyobb hőségben. Kopjafák írott krónikája, patyolat lelkek memoárja, melynek minden rejtett sarka oly fekete, mint az éj. „Bleeding Bride gyönyörű nyelvezettel, különleges képeket festve ír. Egyszerűen varázslatos a stílusa, mellyel még ezt komor történetet is felejthetetlenné teszi.” Vivien Holloway, a Végtelen horizont szerzője
Lehunyt szemekkel, kitárt szívvel hallgatni a kopjafák történetét érzelmek kavalkádját váltja ki, a szánalom, a düh, a gyönyör és büszkeség csokrában eltűnik a halál gondolata, a múlt jelenné válik, a jövő pedig nem más, csak egy lidércnyomás. Sötét sorozat apró részletei, csillogó sikerekre boruló árnyékok, legjobb emberek gonosz oldala, fagyasztó hideg a legnagyobb hőségben. Kopjafák írott krónikája, patyolat lelkek memoárja, melynek minden rejtett sarka oly fekete, mint az éj.
„Bleeding Bride gyönyörű nyelvezettel, különleges képeket festve ír. Egyszerűen varázslatos a stílusa, mellyel még ezt komor történetet is felejthetetlenné teszi.”
Vivien Holloway, a Végtelen horizont szerzője
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
szemfedőn már nem dobol a rálapátolt föld. Ideje, hogy<br />
a gyomlepte sír kivirágozzon. Mély levegőt véve<br />
visszalépett a pincébe, ahol fivére várta abban az<br />
időben, mikor még úgy érezte, a jó ösvényen halad a<br />
harmonikus, boldog élet felé.<br />
Jobb volt így elpusztítva<br />
Mintha rossz kezekbe tér<br />
Készüljünk hosszú télre,<br />
Mi sötét, s véget nem ér.<br />
Füst és olvadó gyanta párája keveredett a dohos<br />
penész szagával. A nyirkos berendezés szenes oldala<br />
fekete nyomot hagyott, ha bármi hozzáért.<br />
– Ez még a tűz nyoma? – kérdezte hanyagul a falnak<br />
támaszkodva, kezében egy felbontott üveg sör.<br />
Egyik lábáról a másikra állt, kapkodva forgatta a<br />
szemeit körbe a szobában. Feszélyezve érezte magát,<br />
mintha valami taszította volna, ki, jó messze a<br />
helyiségből.<br />
– Igen – érkezett a jól megfontolt válasz az íróasztal<br />
irányából, miközben füstkarikákat formált ajkaival.<br />
Acélkék szemei élesen világítottak a gyertyafényben.<br />
Néhány évvel korábban tömör füst hömpölygött fel a<br />
lakásba a pinceajtón keresztül. A kanapén alvó férfi erős<br />
köhögő rohamra ébredt, majd pillanatokon belül<br />
rádöbbent, testvére sehol.<br />
Fuldokolva rohant le a lépcsőn, hol egyre erősödő<br />
lángnyelvek emésztették fel a berendezést. Szája elé
Change language