Bleeding Bride - Fekete fivérek
Lehunyt szemekkel, kitárt szívvel hallgatni a kopjafák történetét érzelmek kavalkádját váltja ki, a szánalom, a düh, a gyönyör és büszkeség csokrában eltűnik a halál gondolata, a múlt jelenné válik, a jövő pedig nem más, csak egy lidércnyomás. Sötét sorozat apró részletei, csillogó sikerekre boruló árnyékok, legjobb emberek gonosz oldala, fagyasztó hideg a legnagyobb hőségben. Kopjafák írott krónikája, patyolat lelkek memoárja, melynek minden rejtett sarka oly fekete, mint az éj. „Bleeding Bride gyönyörű nyelvezettel, különleges képeket festve ír. Egyszerűen varázslatos a stílusa, mellyel még ezt komor történetet is felejthetetlenné teszi.” Vivien Holloway, a Végtelen horizont szerzője
Lehunyt szemekkel, kitárt szívvel hallgatni a kopjafák történetét érzelmek kavalkádját váltja ki, a szánalom, a düh, a gyönyör és büszkeség csokrában eltűnik a halál gondolata, a múlt jelenné válik, a jövő pedig nem más, csak egy lidércnyomás. Sötét sorozat apró részletei, csillogó sikerekre boruló árnyékok, legjobb emberek gonosz oldala, fagyasztó hideg a legnagyobb hőségben. Kopjafák írott krónikája, patyolat lelkek memoárja, melynek minden rejtett sarka oly fekete, mint az éj.
„Bleeding Bride gyönyörű nyelvezettel, különleges képeket festve ír. Egyszerűen varázslatos a stílusa, mellyel még ezt komor történetet is felejthetetlenné teszi.”
Vivien Holloway, a Végtelen horizont szerzője
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Lábával nagy X betűket rajzolt a hóba, majd<br />
tenyeréből szájába hajítva a kásás jeget, nagyot nyelt.<br />
Kabátja zsebéből fénylő flaskát varázsolt elő, letörölte<br />
róla a fagyos zúzmarát, és néhány kortyban eltüntette a<br />
tartalmát.<br />
Nyugodtnak tűnt, bár arcán hatalmas könnycseppek<br />
gördültek végig. Tán a megbánás könnyei, a szereteté,<br />
tán egyszerűen a megkönnyebbülésé.<br />
– Itt kezdődött minden, ezen az átkozott helyen. Itt<br />
bevégzem sorsom, hogy szentté tegyem.<br />
Halkan, alig hallhatóan elszavalta a feladás ódáját.<br />
Kimondta az utolsó szavait, mit nem érthetett senki, és<br />
a lassan dermedő szíve meg nem magyarázhatott. A ki<br />
nem mondott szerelmek, bocsánatok és megbánások<br />
perceiért szóltak e sorok, mik lelkével együtt, a<br />
magányos, fagyos februári köd társául szegődtek és<br />
nyomtalanul tovaszálltak.<br />
Valami véget ért,<br />
Valami fáj…<br />
– Most takarodj!– Az állomásfőnök hangos<br />
ordibálása ébresztette, amint épp elkergetett egy<br />
hajléktalan gube rálót a váróteremből. Pár percébe telt,<br />
míg magához tért és rájött, hogy az álom-világból a<br />
valóságba csöppent, nem fordítva. Az órákig<br />
tartóvárakozásba rettenetesen belefáradt. Túl sok ideje<br />
lett gondolkodni, mégsem hagyta senki békén. A<br />
telefonja folyton csörgött, félbe szakítva töprengését.
Change language