Bleeding Bride - Fekete fivérek
Lehunyt szemekkel, kitárt szívvel hallgatni a kopjafák történetét érzelmek kavalkádját váltja ki, a szánalom, a düh, a gyönyör és büszkeség csokrában eltűnik a halál gondolata, a múlt jelenné válik, a jövő pedig nem más, csak egy lidércnyomás. Sötét sorozat apró részletei, csillogó sikerekre boruló árnyékok, legjobb emberek gonosz oldala, fagyasztó hideg a legnagyobb hőségben. Kopjafák írott krónikája, patyolat lelkek memoárja, melynek minden rejtett sarka oly fekete, mint az éj. „Bleeding Bride gyönyörű nyelvezettel, különleges képeket festve ír. Egyszerűen varázslatos a stílusa, mellyel még ezt komor történetet is felejthetetlenné teszi.” Vivien Holloway, a Végtelen horizont szerzője
Lehunyt szemekkel, kitárt szívvel hallgatni a kopjafák történetét érzelmek kavalkádját váltja ki, a szánalom, a düh, a gyönyör és büszkeség csokrában eltűnik a halál gondolata, a múlt jelenné válik, a jövő pedig nem más, csak egy lidércnyomás. Sötét sorozat apró részletei, csillogó sikerekre boruló árnyékok, legjobb emberek gonosz oldala, fagyasztó hideg a legnagyobb hőségben. Kopjafák írott krónikája, patyolat lelkek memoárja, melynek minden rejtett sarka oly fekete, mint az éj.
„Bleeding Bride gyönyörű nyelvezettel, különleges képeket festve ír. Egyszerűen varázslatos a stílusa, mellyel még ezt komor történetet is felejthetetlenné teszi.”
Vivien Holloway, a Végtelen horizont szerzője
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
– Sarokba szorítalak, te féreg, legyen bármi –<br />
sziszegte, a baltát a férfi felé lóbálva. – Mi lett,<br />
nagyfőnök? Beszartál a taknyos kölyöktől? Most már<br />
esküszöm, én esküszöm neked, nem úszod meg<br />
szárazon! Leszarom, kiket ismersz, leszarom, mennyi<br />
pénzed van, a baltával csapom szét a koponyád, és<br />
szétkenem az agyad! Felfogtad?! – kiabálta zokogva. A<br />
férfi, mint vadászidényben a róka, érezte vesztét, és úgy<br />
rohant ki a házból, mintha tűz karmai közül menekülne.<br />
A szomszéd fiú remegve ejtette ki kezéből a<br />
barkácsszerszámból lett fegyvert. Ránézett a halott nőt<br />
rázogató kisfiúra, térdre rogyott, és zokogva okádott.<br />
Úgy érezte, hogy a föld felgyorsult körülötte és egyre<br />
sebesebben forog. Még nem fogta fel a történteket, de<br />
azt igen, nagy a baj, és a bűntudat felemésztette.<br />
Néhány szilánk, pár törött rész<br />
Marad majd, s álmodból ver fel<br />
Hogy nincsen tovább, s ez így van rég<br />
Míg élve oszlunk semmivé<br />
Mérgesen forgolódott az ágyban, erősen szorította a<br />
párnát a fejéhez. Próbált nem a zajokra figyelni,<br />
elmélyülni a pihentető alvás örömeiben, de mégsem<br />
sikerült. Bárhogy is erőltette, nem tudta nem hallani a<br />
monoton dübörgést, csörömpölést, na meg az állati<br />
röhögést és nyögést. Egész este türelmesen várta, hogy<br />
pinceszobájára rátelepedjen a nyugtató csend.<br />
Teltek az órák, és a zaj egyre csak erősödött. Így