Bleeding Bride - Fekete fivérek
Lehunyt szemekkel, kitárt szívvel hallgatni a kopjafák történetét érzelmek kavalkádját váltja ki, a szánalom, a düh, a gyönyör és büszkeség csokrában eltűnik a halál gondolata, a múlt jelenné válik, a jövő pedig nem más, csak egy lidércnyomás. Sötét sorozat apró részletei, csillogó sikerekre boruló árnyékok, legjobb emberek gonosz oldala, fagyasztó hideg a legnagyobb hőségben. Kopjafák írott krónikája, patyolat lelkek memoárja, melynek minden rejtett sarka oly fekete, mint az éj. „Bleeding Bride gyönyörű nyelvezettel, különleges képeket festve ír. Egyszerűen varázslatos a stílusa, mellyel még ezt komor történetet is felejthetetlenné teszi.” Vivien Holloway, a Végtelen horizont szerzője
Lehunyt szemekkel, kitárt szívvel hallgatni a kopjafák történetét érzelmek kavalkádját váltja ki, a szánalom, a düh, a gyönyör és büszkeség csokrában eltűnik a halál gondolata, a múlt jelenné válik, a jövő pedig nem más, csak egy lidércnyomás. Sötét sorozat apró részletei, csillogó sikerekre boruló árnyékok, legjobb emberek gonosz oldala, fagyasztó hideg a legnagyobb hőségben. Kopjafák írott krónikája, patyolat lelkek memoárja, melynek minden rejtett sarka oly fekete, mint az éj.
„Bleeding Bride gyönyörű nyelvezettel, különleges képeket festve ír. Egyszerűen varázslatos a stílusa, mellyel még ezt komor történetet is felejthetetlenné teszi.”
Vivien Holloway, a Végtelen horizont szerzője
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
ugyanazon fedél alatt. Mégis, már az első pillanattól<br />
valami úgy húzta a mérgező tekintet mélyébe, mint<br />
bikát a vörös lepel.<br />
Ő volt, aki szavak nélkül megértette, ki a pincében<br />
kényelmesen érezte magát, aki a magányos csendből<br />
merítette minden ihletét. Ő volt, ki sosem fújta el a<br />
gyertyát, hagyta, míg csonkig ég. Ő volt, kinek az őszi<br />
fák zöldje csillogott szemeiben, ő volt az egyetlen, ki<br />
képes volt függővé tenni, és erélyes szigorát egy<br />
mozdulattal eltüntetni. Igen, ő volt az a lány, aki a<br />
gleccserkék szemeket őrző jégszívet felolvasztotta. Bár<br />
félt, hogy tönkreteszi a lányt önmaga rideg világával,<br />
mégsem küldhette el, nem tehette, ahhoz túlságosan<br />
szerette.<br />
Mosolya olyan volt, mint éhezőnek egy falat kenyér.<br />
Csókjának íze éltette és értelmet adott a holnapnak.<br />
Mikor selymes ajka először simult az övéhez, mint akit<br />
áramütés ért, ugrott félre, hisz tudta, a végzetébe rohan.<br />
Később már nem gondolkodott, hagyta, hogy a<br />
racionális világa szerte hulljon, és a szíve vezesse, még<br />
akkor is, ha ködös az alagút vége. Nem foglalkozott sem<br />
a mával, sem a holnappal, ha karjai közt érezhette a<br />
hozzá képest oly csöppnyi testet, ha átkarolták a<br />
törékeny karok és mellkasához préselve együtt<br />
dübörgött a szívverésük. Olyankor bátor volt és erős. A<br />
széltől is megóvta volna, hisz ezekben az ölelésekben<br />
lehetett szabad és boldog. Boldog, hogy az útjuk<br />
keresztezte egymást.
Change language