Bleeding Bride - Fekete fivérek
Lehunyt szemekkel, kitárt szívvel hallgatni a kopjafák történetét érzelmek kavalkádját váltja ki, a szánalom, a düh, a gyönyör és büszkeség csokrában eltűnik a halál gondolata, a múlt jelenné válik, a jövő pedig nem más, csak egy lidércnyomás. Sötét sorozat apró részletei, csillogó sikerekre boruló árnyékok, legjobb emberek gonosz oldala, fagyasztó hideg a legnagyobb hőségben. Kopjafák írott krónikája, patyolat lelkek memoárja, melynek minden rejtett sarka oly fekete, mint az éj. „Bleeding Bride gyönyörű nyelvezettel, különleges képeket festve ír. Egyszerűen varázslatos a stílusa, mellyel még ezt komor történetet is felejthetetlenné teszi.” Vivien Holloway, a Végtelen horizont szerzője
Lehunyt szemekkel, kitárt szívvel hallgatni a kopjafák történetét érzelmek kavalkádját váltja ki, a szánalom, a düh, a gyönyör és büszkeség csokrában eltűnik a halál gondolata, a múlt jelenné válik, a jövő pedig nem más, csak egy lidércnyomás. Sötét sorozat apró részletei, csillogó sikerekre boruló árnyékok, legjobb emberek gonosz oldala, fagyasztó hideg a legnagyobb hőségben. Kopjafák írott krónikája, patyolat lelkek memoárja, melynek minden rejtett sarka oly fekete, mint az éj.
„Bleeding Bride gyönyörű nyelvezettel, különleges képeket festve ír. Egyszerűen varázslatos a stílusa, mellyel még ezt komor történetet is felejthetetlenné teszi.”
Vivien Holloway, a Végtelen horizont szerzője
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
ongyot szorított, de a torkát úgy is marta a füst, a<br />
hőség égette a bőrét. Hunyorogva, könynyezve pásztázta<br />
körbe a teret. Bátyja alakja a szoba sarkában rajzolódott<br />
ki. Ült, feje a térdén pihent, mozdulni nem mozdult,<br />
hiába is ordította a nevét.<br />
A szíve egyre gyorsabban vert, a gyomra<br />
mogyorónyira zsugorodott. Nem gondolkozott,<br />
ösztönösen levette a pólóját és próbálta elfojtani a<br />
lángokat, hogy bejusson. Bár rettegett attól, hogy már<br />
késő. Másodpercek töredéke alatt ott termett és<br />
rántotta meg testvére vállát, olyan erővel, hogy az<br />
riadtan tért magához. A hirtelen ijedtség után<br />
körülnézett, és láthatta, a tűz az íróasztal körül<br />
szétszóródott papírokból táplálkozott és még nem sok<br />
kárt okozott.<br />
Aznap éjjel remegve feküdt le és álomba zokogta<br />
magát. Azóta is nap, mint nap kísérti a gondolat, hogy<br />
elveszítheti a testvérét, egyetlen barátját, óvó karját,<br />
józan eszét, és vele együtt mindent, mit a család<br />
jelentett számára.<br />
A tűz lángjai, mint egy ötvény kohó, olvasztották<br />
újra eggyé a két magányos ólomkatona lelkét. Attól a<br />
pénteki éjszakától ismét elkezdtek beszélgetni,<br />
tanácsokat adni, sőt együtt nevetni is.<br />
Mégis, mi a legjobban megdöbbentette az ifjabbik<br />
ikret, az volt, hogy bár sosem mondták ki, azon az<br />
ominózus éjszakán szabad bejárást nyert a pincebeli<br />
szentélybe, ami a legnagyobb megtiszteltetésnek<br />
számított mindközül.