Bleeding Bride - Fekete fivérek
Lehunyt szemekkel, kitárt szívvel hallgatni a kopjafák történetét érzelmek kavalkádját váltja ki, a szánalom, a düh, a gyönyör és büszkeség csokrában eltűnik a halál gondolata, a múlt jelenné válik, a jövő pedig nem más, csak egy lidércnyomás. Sötét sorozat apró részletei, csillogó sikerekre boruló árnyékok, legjobb emberek gonosz oldala, fagyasztó hideg a legnagyobb hőségben. Kopjafák írott krónikája, patyolat lelkek memoárja, melynek minden rejtett sarka oly fekete, mint az éj. „Bleeding Bride gyönyörű nyelvezettel, különleges képeket festve ír. Egyszerűen varázslatos a stílusa, mellyel még ezt komor történetet is felejthetetlenné teszi.” Vivien Holloway, a Végtelen horizont szerzője
Lehunyt szemekkel, kitárt szívvel hallgatni a kopjafák történetét érzelmek kavalkádját váltja ki, a szánalom, a düh, a gyönyör és büszkeség csokrában eltűnik a halál gondolata, a múlt jelenné válik, a jövő pedig nem más, csak egy lidércnyomás. Sötét sorozat apró részletei, csillogó sikerekre boruló árnyékok, legjobb emberek gonosz oldala, fagyasztó hideg a legnagyobb hőségben. Kopjafák írott krónikája, patyolat lelkek memoárja, melynek minden rejtett sarka oly fekete, mint az éj.
„Bleeding Bride gyönyörű nyelvezettel, különleges képeket festve ír. Egyszerűen varázslatos a stílusa, mellyel még ezt komor történetet is felejthetetlenné teszi.”
Vivien Holloway, a Végtelen horizont szerzője
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
hoztál, mint egy újabb viaszbáb a számozott sorban.<br />
Köszönöm neked február.<br />
És most sem hagysz, mindig visszatérsz hozva<br />
magaddal a rémálmokat, a végzet rothadó szagát. Még<br />
kiszenvednem sem adsz időt. Köszönöm neked, zord,<br />
kegyetlen február, te hófehér álnok.<br />
Hamis ártatlanságot sugárzó, szűz jégköpenyed<br />
ellopja az összes éjszakám, az éltető, mély sötét nyugtató<br />
oltalmát. Megrontva szürke füsté változtatod, és csak<br />
figyeled, hogy fulladozom. Miért nem tűnsz már el?<br />
Miért nem hagyod, hogy saját őrületemben éljek<br />
csendesen, egymagamban, míg az alvadó vér szédítő<br />
bűzétől nem okádok és végleg benem ugrom a<br />
szakadékomba, hogy a jövő februárjával csakúgy<br />
elmehessek?<br />
Köszönöm neked február, hogy nem feleded<br />
szülötted, káoszt hozva magaddal meglátogatod, mikor<br />
csak teheted.<br />
Bár gyűlöllek érte, de mégis… Rajtad kívül kinek<br />
hiányoznék?<br />
***<br />
Fél éve, hogy egyedül maradt. A vérző sebek<br />
gyógyulása mellett annyi minden történt, annyi új<br />
dolgot megtapasztalt, annyi új dolgot észrevett és<br />
megízlelt, mi az idők kezdetétől egy kéznyújtásnyira<br />
feküdt mellette, mégsem látta soha.<br />
Valami megváltozott benne, mint akinek szeméről
Change language