Bleeding Bride - Fekete fivérek
Lehunyt szemekkel, kitárt szívvel hallgatni a kopjafák történetét érzelmek kavalkádját váltja ki, a szánalom, a düh, a gyönyör és büszkeség csokrában eltűnik a halál gondolata, a múlt jelenné válik, a jövő pedig nem más, csak egy lidércnyomás. Sötét sorozat apró részletei, csillogó sikerekre boruló árnyékok, legjobb emberek gonosz oldala, fagyasztó hideg a legnagyobb hőségben. Kopjafák írott krónikája, patyolat lelkek memoárja, melynek minden rejtett sarka oly fekete, mint az éj. „Bleeding Bride gyönyörű nyelvezettel, különleges képeket festve ír. Egyszerűen varázslatos a stílusa, mellyel még ezt komor történetet is felejthetetlenné teszi.” Vivien Holloway, a Végtelen horizont szerzője
Lehunyt szemekkel, kitárt szívvel hallgatni a kopjafák történetét érzelmek kavalkádját váltja ki, a szánalom, a düh, a gyönyör és büszkeség csokrában eltűnik a halál gondolata, a múlt jelenné válik, a jövő pedig nem más, csak egy lidércnyomás. Sötét sorozat apró részletei, csillogó sikerekre boruló árnyékok, legjobb emberek gonosz oldala, fagyasztó hideg a legnagyobb hőségben. Kopjafák írott krónikája, patyolat lelkek memoárja, melynek minden rejtett sarka oly fekete, mint az éj.
„Bleeding Bride gyönyörű nyelvezettel, különleges képeket festve ír. Egyszerűen varázslatos a stílusa, mellyel még ezt komor történetet is felejthetetlenné teszi.”
Vivien Holloway, a Végtelen horizont szerzője
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
szembenézett a szerelmével. Nézték egymást, nem<br />
szóltak, nem is maradt már semmi, mit ki kellene<br />
mondani.<br />
Máskor éjjel hazatérve az okádékban fulladozó nőt<br />
próbálta magához téríteni, időnként már-már pofozni.<br />
Veszekedés, ordibálás, törés-zúzás, hazudozás. Ez<br />
maradt már a szivárványos, boldog családból.<br />
A kis Angyal távozásával nem maradt szent őr, ki<br />
melegen átölelje, megvigasztalja őket. Nem aludt, nem<br />
evett, mégis minden reggel frissen, üdén, tekintélyt<br />
parancsolva lépett be a munkahelyére. Gleccserkék<br />
szemei szigorú csillogásán semmi sem változtatott.<br />
Lassan, napról-napra beköltözött oda úgy, hogy még ő<br />
maga sem vette észre. Egyre ritkábban ment haza,<br />
olykor csak látogatóba, a bejáratnál mindig könyörgött,<br />
hogy majd benn valami új várja. De a helyzet csak<br />
romlott. Javítani akart, vagy törölni és továbblépni,<br />
eltűnni, de egyiket sem tehette meg.<br />
– Túl nehéz, túl komplikált–beszélte le mindig<br />
magát a nagy lépés megtételéről.<br />
Egy havas napon, délelőtt, felpattant és hazarohant.<br />
Üres volt a lakás, furcsa, hiszen párja hónapokkal előbb<br />
felmondott. Zajt hallott a pincében, lenézett. Dobozok<br />
voltak szétdobálva, néhány üres bőrönd a lépcsőre<br />
helyezve, majd egy női alak bontakozott ki a<br />
félhomályból. Megpillantotta és a szívébe markolt a<br />
felismerés, hogy ő az, akit mindenkinél jobban szeret, ő<br />
az, aki nélkül nincs többé élete.<br />
Nem szólt még most sem, csak órákig figyelte, ahogy
Change language