Erdőváros meséi 2.
Kedves Gyerekek! Van egy csodaszép város, fákkal, virágokkal, titkot rejtő barlangokkal, vidáman kanyargó ösvényekkel. Itt valamennyi bundás, tollas lakó boldogan él együtt, néhány távoli vidékről is érkeztek. A kicsik játszanak, iskolába járnak, a nagyok pedig igyekeznek megtanítani őket mindenre, ami fontos ahhoz, hogy biztonságban, vidáman élhessenek.
Kedves Gyerekek!
Van egy csodaszép város, fákkal, virágokkal, titkot rejtő barlangokkal, vidáman kanyargó ösvényekkel. Itt valamennyi bundás, tollas lakó boldogan él együtt, néhány távoli vidékről is érkeztek. A kicsik játszanak, iskolába járnak, a nagyok pedig igyekeznek megtanítani őket mindenre, ami fontos ahhoz, hogy biztonságban, vidáman élhessenek.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
– Mi történhetett? – aggódott Eda mami. –<br />
Őzike barátnőm már rég itt kellene, hogy<br />
legyen. Csak nincs valami baj? – kukucskált<br />
be a kerítésen.<br />
- Jövök már! – hallatszott egy kellemes<br />
hang a távolból. – Csak egy pillanat, kicsit<br />
megcsúsztam az előkészületekkel – duruzsolta<br />
mosolygósan. Őzike Heni kinyitotta<br />
az ajtót, és mosolyogva nézte, ahogy a gyereksereg<br />
berohan a park közepére.<br />
– Húúúúú! Aaaaaaa! – ámuldoztak a gyerekek<br />
a sok kötélpályát, kis várat és játékokat<br />
meglátva.<br />
Tízen százfelé spricceltek. Medve Matyi<br />
az egyik fa tetején próbált kimászni a<br />
pályára, Mókus Marci a szökőkútba akart<br />
ugrani, Vakond Vili meg éppen a tükörterembe<br />
szaladt be.<br />
– Ááááááááállj! – dörrent rá a társaságra Eda<br />
mami. – Hol marad a biztonság? És az udvariasság?<br />
Nem is ismeritek még Őzike Henit!<br />
– dorgálta meg szigorúan a gyerekeket.<br />
– Sziasztok! – mosolygott félrehajtott fejjel<br />
Őzike Heni, s gyönyörű nagy szemeivel<br />
kacsintott egyet. – Valóban izgalmas ez a<br />
hely, de azért vannak szabályok, amelyeket<br />
be kell tartani. Például a kötélpályára csak<br />
sisakban és biztosítókötéllel mehettek.<br />
Megtanítom, hogy hogyan kell használni –<br />
biztatta őket.<br />
– El kellene ugranom egy kicsit valahová<br />
– szólt közbe Eda mami. – Nagyon fontos<br />
találkozóm lenne – nézett Őzike Henire reménykedve.<br />
– Elbírsz velük, elmehetek?<br />
– Persze, intézd csak el a dolgodat, ura leszek<br />
a helyzetnek! – egyezett bele az őzikelány.<br />
– Akkor sziasztok, fél óra és jövök! – reppent<br />
fel Eda mami és csak a szárnyai nyomán<br />
keltett hűs szellő maradt utána.<br />
15
Change language