Erdőváros meséi 2.
Kedves Gyerekek! Van egy csodaszép város, fákkal, virágokkal, titkot rejtő barlangokkal, vidáman kanyargó ösvényekkel. Itt valamennyi bundás, tollas lakó boldogan él együtt, néhány távoli vidékről is érkeztek. A kicsik játszanak, iskolába járnak, a nagyok pedig igyekeznek megtanítani őket mindenre, ami fontos ahhoz, hogy biztonságban, vidáman élhessenek.
Kedves Gyerekek!
Van egy csodaszép város, fákkal, virágokkal, titkot rejtő barlangokkal, vidáman kanyargó ösvényekkel. Itt valamennyi bundás, tollas lakó boldogan él együtt, néhány távoli vidékről is érkeztek. A kicsik játszanak, iskolába járnak, a nagyok pedig igyekeznek megtanítani őket mindenre, ami fontos ahhoz, hogy biztonságban, vidáman élhessenek.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
− Innen fentről… − válaszolt a hang.<br />
Mókus Marci forgatta a fejét felfelé minden<br />
irányban, de senkit sem látott.<br />
− Ne bolondozz velem, nem látok senkit, aki<br />
felettem repülne! – mérgelődött most már<br />
Mókus Marci.<br />
− Nem bolondozom Veled! Én sokkal feljebb<br />
vagyok! Egészen itt, a Holdon! – válaszolt a<br />
hang. – Feljössz hozzám? – kérdezte.<br />
− Szívesen! De hogyan? Nincsen űrhajóm! –<br />
sóhajtott Mókus Marci. – Azt sem értem,<br />
hogy hogyan hallak téged – töprengett el.<br />
− Leküldöm a holdfényhidamat! – örült meg<br />
a hang. – Azért hallasz engem, mert a sok jó<br />
emlék iderepített, és összekapcsolt minket.<br />
Mókus Marci felszállt a holdfényhídra, ami<br />
aztán villámsebesen röpítette fel őt egyenesen<br />
a Holdra. A Hold felszíne érdekesen<br />
kopár volt. Hátrafordult, és hirtelen megpillantotta<br />
beszélgetőtársát. Gyönyörű,<br />
nagy, beszédes szemei voltak, s lágy fény<br />
vette körül. A haja egyszer barnának tűnt,<br />
egyszer szőkének, a bőre is több színben<br />
játszott. A ruhája egyszerű volt, hosszú,<br />
és ezüstösen csillogott.<br />
87
Change language