Erdőváros meséi 2.
Kedves Gyerekek! Van egy csodaszép város, fákkal, virágokkal, titkot rejtő barlangokkal, vidáman kanyargó ösvényekkel. Itt valamennyi bundás, tollas lakó boldogan él együtt, néhány távoli vidékről is érkeztek. A kicsik játszanak, iskolába járnak, a nagyok pedig igyekeznek megtanítani őket mindenre, ami fontos ahhoz, hogy biztonságban, vidáman élhessenek.
Kedves Gyerekek!
Van egy csodaszép város, fákkal, virágokkal, titkot rejtő barlangokkal, vidáman kanyargó ösvényekkel. Itt valamennyi bundás, tollas lakó boldogan él együtt, néhány távoli vidékről is érkeztek. A kicsik játszanak, iskolába járnak, a nagyok pedig igyekeznek megtanítani őket mindenre, ami fontos ahhoz, hogy biztonságban, vidáman élhessenek.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
− Véletlenül, mi? – ölelte meg hálásan férjét<br />
Eda mami. – Hát ezért keltél fel pirkadat<br />
előtt? – szorította meg még egyszer, majd<br />
kiadta az utasítást: − Gyerekek! Kirándulni<br />
megyünk a hegyekbe! Végre egy kis hűs hegyi<br />
levegőt szívunk!<br />
− Jaj de jó! – morrantott Medve Matyi tikkadtan.<br />
− Indulás, érjünk oda mihamarabb! – sürgette<br />
a táborozókat Eda mami. – Szaporán!<br />
Szaporán! Reggeli, fogmosás, indulás! 10<br />
perc múlva mindenkit a buszban akarok látni!<br />
Lázas készülődés jellemezte a következő<br />
perceket. Néhány Aú! Jaj! Hol a fogkefém?<br />
Hol a nadrágom? Hol a…? kérdés után normalizálódott<br />
a helyzet, s tisztán, rendezetten<br />
ültek a gyerekek a buszban. A motor<br />
halkan felzúgott, a busz elindult a mai<br />
kalandok felé vezető úton.<br />
− Eda mami, azt hallottam, hogy a hegyekben<br />
lakik egy szörny! Egy naaaagy, hatalmas<br />
fogú, óriás lábú lény!<br />
− Az egy másik mese, nem ezekről a hegyekről<br />
szól a történet. Itt semmilyen szörny<br />
nem fog ólálkodni! – jegyezte meg Fifika, a<br />
kígyó. – Néha leellenőrizhetnéd az információidat!<br />
– feddte meg a medvefiút.<br />
− Hál’ Istennek itt vagy nekünk te! – ütötte<br />
el a dolgot Medve Matyi.<br />
− Na persze! – puffogott magában a kígyólány,<br />
de nem akart veszekedést, inkább ráhagyta<br />
Matyira a dolgot.<br />
Egyórás út után megérkeztek a hegy lábához.<br />
Elképedtek, ahogy felnéztek a tető<br />
felé. Ebből a szögből nem is látták a hegy<br />
csúcsát, csupán az arra vezető út eleje<br />
sejlett fel a hatalmas fák között.<br />
− Biztosan fel szeretnénk ide menni? – érdeklődött<br />
félénken Fifika. Már nem volt<br />
biztos benne, hogy nincs szörny a sűrűben.<br />
Elvégre, ha az egyik helyen lehet, akkor miért<br />
ne lehetne egy másikon is – logikázott<br />
bőszen magában.<br />
39
Change language