Erdőváros meséi 2.
Kedves Gyerekek! Van egy csodaszép város, fákkal, virágokkal, titkot rejtő barlangokkal, vidáman kanyargó ösvényekkel. Itt valamennyi bundás, tollas lakó boldogan él együtt, néhány távoli vidékről is érkeztek. A kicsik játszanak, iskolába járnak, a nagyok pedig igyekeznek megtanítani őket mindenre, ami fontos ahhoz, hogy biztonságban, vidáman élhessenek.
Kedves Gyerekek!
Van egy csodaszép város, fákkal, virágokkal, titkot rejtő barlangokkal, vidáman kanyargó ösvényekkel. Itt valamennyi bundás, tollas lakó boldogan él együtt, néhány távoli vidékről is érkeztek. A kicsik játszanak, iskolába járnak, a nagyok pedig igyekeznek megtanítani őket mindenre, ami fontos ahhoz, hogy biztonságban, vidáman élhessenek.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
köszönöm! – mosolygott csukott szemmel,<br />
fejét körbeforgatva, míg Macska Vanda<br />
nyávogása fel nem riasztotta vágyálmából.<br />
− Miaúúúúú! Mi ez a bolondság? Kinek köszöngetsz?<br />
Nincs itt senki, Miki! Gyere<br />
inkább, mert miattad késünk el a rendőrmúzeumból!<br />
– forgatta a szemét rosszallását<br />
kifejezve, és húzni kezdte a mancsánál<br />
fogva a rókafiút.<br />
− Megyek már! – morogta szégyenlősen<br />
Róka Miki, még mindig kicsit megszédülve<br />
a képzelt „sikertől”. – Hová sietünk ekkora<br />
lendülettel? – kérdezte.<br />
− Leleményes Leslie könyvbemutatójára!<br />
– nyávogta Vanda türelmetlenül. –<br />
Elfelejtetted? No, mindegy, gyere már, mert<br />
nem szeretnék lemaradni róla! Azzal nagy<br />
sebbel-lobbal elfutott a város irányába. Róka<br />
Miki sem akart lemaradni, nagy léptekkel<br />
követte a macskalányt. Pár percen belül<br />
beérték a csoportot, s illedelmesen haladtak<br />
tovább a múzeum irányába.<br />
A múzeumban már minden szépen elő volt<br />
készítve. A színpadon gyönyörű drapériák<br />
színezték a hátteret. Középen egy kis asztal<br />
volt, rajta egy letakart üvegbura, ez rejtette<br />
az új regény első példányát. Az asztalt<br />
körben mezei virágok díszítették, melyekből<br />
a színpad elejére is jutott. Minden friss<br />
volt, vidám és ünnepélyes. A közönség nagyon<br />
várta már az író-nyomozót, páran elkezdtek<br />
tapsolni is. A tapsot aztán<br />
mindenki átvette, a táborlakók<br />
még kiabáltak is hozzá:<br />
„Leleményes Leslie,<br />
várunk, gyere már ki!”<br />
61
Change language