Erdőváros meséi 2.
Kedves Gyerekek! Van egy csodaszép város, fákkal, virágokkal, titkot rejtő barlangokkal, vidáman kanyargó ösvényekkel. Itt valamennyi bundás, tollas lakó boldogan él együtt, néhány távoli vidékről is érkeztek. A kicsik játszanak, iskolába járnak, a nagyok pedig igyekeznek megtanítani őket mindenre, ami fontos ahhoz, hogy biztonságban, vidáman élhessenek.
Kedves Gyerekek!
Van egy csodaszép város, fákkal, virágokkal, titkot rejtő barlangokkal, vidáman kanyargó ösvényekkel. Itt valamennyi bundás, tollas lakó boldogan él együtt, néhány távoli vidékről is érkeztek. A kicsik játszanak, iskolába járnak, a nagyok pedig igyekeznek megtanítani őket mindenre, ami fontos ahhoz, hogy biztonságban, vidáman élhessenek.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
ímmel-ámmal vettél részt egy játékban,<br />
amiben sokkal jobb vagy, mint amit ott teljesítettél<br />
– foglalta össze Sólyom bácsi.<br />
− Igen – helyeselt Nyúl Lilla. – Már akkor<br />
megbántam, de nem tudtam, hogyan mondjam<br />
el neki.<br />
− Ahogyan most nekem tetted. Ha akarod,<br />
odamegyek veled, és segítek – ajánlotta fel<br />
a Sólyom. – Azt elmondod, hogy miért voltál<br />
akkor szomorú? – kérdezte.<br />
− Igazából… anya és apa haragszanak<br />
egymásra, el fognak<br />
válni – sírta el magát<br />
megint a kislány. Egy ideje<br />
nem beszélnek egymással.<br />
Azon gondolkodom, hogy<br />
mit csináltam rosszul, és<br />
hogyan tudnám ezt helyrehozni,<br />
de nem látok a fejükbe!<br />
− Jaj, kedveském! – ölelte át a könnyes szemű<br />
lánykát Sólyom bácsi. – Te semmit sem csináltál<br />
rosszul! Nem a te hibád. Nem tehetsz<br />
semmiről! Tudod, a felnőttek, amikor egymásba<br />
szeretnek, és összeházasodnak, még<br />
minden szépnek tűnik, mert a kapcsolat elején<br />
mindent elfogadnak a másiktól. Aztán ez<br />
néha megváltozik, s egyre kevésbé figyelnek<br />
egymásra. Ha ezen a ponton tudnának változtatni,<br />
akkor minden másképp alakulna. Itt<br />
lenne fontos, hogy megértsük és elfogadjuk<br />
a másik érzéseit, gondolatait, igényeit. Nem<br />
muszáj egyetértenünk, nem kell mindig azt<br />
csinálni, amit a másik akar, de az fontos, hogy<br />
elfogadjuk, amit ő szeretne, addig a határig,<br />
amíg ő is tekintettel van ránk. Tiszteljük egymást<br />
és emlékezzünk, miért is házasodtunk<br />
össze. Ha ez nem működik, akkor romlanak el<br />
a dolgok. És ez nem a gyerekeken múlik. Nem<br />
másokon. Csupán azon, hogy felismerjük-e, mi<br />
a probléma, miért születnek a rossz érzéseink.<br />
S ezt meg tudjuk-e beszélni a másikkal.<br />
El tudjuk-e fogadni, hogy néha nem „látunk<br />
a másik fejébe”. Meg kell hallgatnunk, mit is<br />
gondol a dolgokról. S ami a legnehezebb, ezt<br />
el is tudjuk fogadni, még akkor is, ha nem értünk<br />
vele egyet. Persze csak addig, amíg ez a<br />
család rovására nem megy.<br />
− Akkor rám nem is haragszanak? – szipogta<br />
Lilla.<br />
− Nem. Ha esetleg kiabálnak is veled néha,<br />
az nem azt jelenti, hogy rád haragszanak. A<br />
saját problémájuk miatt feszültek. Téged<br />
attól még ugyanúgy szeretnek.<br />
− Akkor jó! – fogta meg Lilla Sólyom bácsi<br />
szárnyát. – Megkeressük Macska Vandát?<br />
– húzta a tábor felé. – Szeretném, ha újra<br />
barátok lennénk.<br />
49
Change language