Erdőváros meséi 2.
Kedves Gyerekek! Van egy csodaszép város, fákkal, virágokkal, titkot rejtő barlangokkal, vidáman kanyargó ösvényekkel. Itt valamennyi bundás, tollas lakó boldogan él együtt, néhány távoli vidékről is érkeztek. A kicsik játszanak, iskolába járnak, a nagyok pedig igyekeznek megtanítani őket mindenre, ami fontos ahhoz, hogy biztonságban, vidáman élhessenek.
Kedves Gyerekek!
Van egy csodaszép város, fákkal, virágokkal, titkot rejtő barlangokkal, vidáman kanyargó ösvényekkel. Itt valamennyi bundás, tollas lakó boldogan él együtt, néhány távoli vidékről is érkeztek. A kicsik játszanak, iskolába járnak, a nagyok pedig igyekeznek megtanítani őket mindenre, ami fontos ahhoz, hogy biztonságban, vidáman élhessenek.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Zabola százados érkezett friss hírekkel a<br />
táborozókhoz:<br />
− Szervusztok! Valóban Bitang Borz keze<br />
van a dologban! Látták vele Macska Vandát<br />
pár órája! A kislány jól volt, és vidámnak<br />
tűnt. Szegénykém!<br />
− Miért sajnálod? – kérdezte Nyúl Lilla<br />
gyanakodva.<br />
− Azért, Lilla, mert az ilyen típusú bűnözők<br />
nagyon kedvesek… eleinte. Ígérnek mindent,<br />
dicsérnek, bármit mondasz, bólogatnak. Ha<br />
valaki megbántott, akkor látványosan együtt<br />
éreznek veled. De ez csak a látszat! Semmi<br />
másra nem várnak, csak arra, hogy olyan<br />
helyre érjetek, ahol már nincs ott senki, aki<br />
segíthetne. Akkor megváltoznak. Durvák<br />
lesznek, bántanak, meg is ütnek. Olyan dolgokra<br />
kényszerítenek, amit te nem akarsz,<br />
és nem engednek vissza a családodhoz.<br />
− Uramatyám! Egy kedvesnek tűnő idegen<br />
képes ilyesmire? – sopánkodott Lilla.<br />
− Még ilyenebbekre is! – bólogatott Zabola<br />
Zoli. – Tudod, nekik nem az az érték, ami<br />
nekünk. Az ilyen emberek csak kihasználják<br />
a többieket, nincsenek normális érzelmeik.<br />
Ha a te fogalmaid szerint határoznám meg,<br />
azt mondanám, hogy nagyon gonoszak.<br />
− Egyáltalán nem látszik… − próbálta megmagyarázni<br />
magának a hallottakat<br />
Nyúl Lilla, mert sokkolta az<br />
az információ, hogy kedveskedő<br />
ember is akarhat rosszat.<br />
− Lillám, itt nem arról van szó, hogy most<br />
már senkiben nem bízhatsz meg! – karolta<br />
át a nyúllányt Zabola Zoli, mert érezte a<br />
gyermek zavarodottságát. – Ezek az idegenek<br />
azt használják ki, hogy az emberek figyelemre<br />
és törődésre vágynak. Azért kedveskednek,<br />
mert szerepet játszanak. Meg<br />
akarnak szerezni valamit, ami nem az övék.<br />
Vagy akár embereket is elcsalnak. Egyesek<br />
a gyerekeket is célba veszik. A felnőttek<br />
csupán kis százaléka ilyen, de sohasem tudhatod,<br />
hogy az az idegen, aki megszólít, milyen<br />
szándékkal teszi ezt. Ezért nem szabad<br />
szóba állni idegenekkel. Elmenni velük<br />
meg pláne nem!<br />
− De nem lehetek udvariatlan, amikor olyan<br />
kedves! – sóhajtott Nyúl Lilla.<br />
− Lilla, meg sem szabad hallgatni! Azonnal<br />
a szülőkhöz vagy a tanárodhoz kell menni,<br />
vagy ha nincsenek látótávolságban, akkor<br />
elfutni, ha követ, akkor kiabálni kell hangosan!<br />
Magadat kell védened ilyen helyzetben!<br />
Nem az illem vagy a kíváncsiság a fontos.<br />
− Értem! Ha nem hallgatom meg a mondandóját,<br />
akkor esély sincsen arra, hogy higygyek<br />
neki, és nem sodrom veszélybe magam<br />
– bólogatott a kislány. – Macska Vandával<br />
most mi lesz? – kérdezte félősen.<br />
− Megtaláljuk! – sötétült el a százados tekintete.<br />
– A Borznak pedig elveszem<br />
a kedvét attól, hogy még<br />
egyszer ilyet csináljon!<br />
78
Change language