Erdőváros meséi 2.

Talán a mai nap volt az év legvártabb eseménye.
Erdővárosban a nyár végén hatalmas
ünnepségsorozat vette kezdetét. Minden
erdőlakó szívével-lelkével készült a város
alapításának ötszázadik évfordulójára. A
táborozók sem voltak ezzel másképp. Már
kora reggel szokatlan zsongás hallatszott a
máskor még álommal teli tábor belsejéből.
Mindenki talpon volt. A lányok csinosították
magukat, a fiúk izgatottan rohangáltak a várakozásban.
A mai nap nem csak az ünneplésről
szólt számukra. Az erdei kapitányság vezetője,
Kántor ezredes felkérte őket, hogy
vigyázzanak az ünnepségen a területen található
autókra, értékekre, s szóljanak mindenkinek,
aki valamilyen értékét óvatlanul
hordja, vagy a gépjárműben hagyja, hiszen
könnyen ellophatják a nagy forgatagban.
– Szerintetek fogunk ma tolvajt? – harsogta
a többieknek Róka Miki.
– Fogunk ám! – kiabálta vidáman Medve Matyi.
– Ha elkapom, hátrakötöm a sarkát,
hogy többet ne legyen kedve lopni! – tette
hozzá vészjósló képpel.
Dalma, a dalmata már előző este megérkezett
a táborba. Őt bízta meg Kántor ezredes,
hogy irányítsa a gyerekeket a komoly
munka ideje alatt. A fiúkat hallva megcsóválta
a fejét, és próbálta elrejteni a mosolyát,
amikor a közelükbe ért.
– Matyi! Csak szólunk és figyelünk.
Nem kapunk el
senkit. Arra ott lesz Zabola
Zoli százados és csapata.
Értem én, hogy erősnek érzed
magad, de nem kell fölöslegesen
hősködnöd. Egy
felnőtt sokkal
erősebb, mint amilyen te vagy. Még akkor is,
ha azt érzed, bárkit le tudnál gyűrni.
– Elkapom, aztán piff-puff! – ütögetett nagyokat
a levegőbe harciasan Medve Matyi,
s közben figyelte, hogyan reagál Dalma.
Dalmát nem lehetett kihozni a sodrából.
Nyugodtan közelebb ment Matyihoz, és a
vállára tette a mancsát.
– Hadd lássam, milyen erős vagy! – mondta,
és mutatta a medvének, hogy jöjjön csak,
próbálja meg őt legyőzni. A következő pillanatban
Matyi a földön feküdt, és moccanni
sem bírt a dalmata erős szorításától.
– Hahahahaha! – nevetett gúnyosan Róka
Miki! – Még egy lány is legyőz téged! –
mondta kajánul. A következő pillanatban
ott találta magát Matyi mellett.
– Erről ennyit – nyújtózkodott egyet Dalma
– és fölsegítette a meghökkent fiúkat.
– Látjátok, a képzelt erőtök messze áll a
valóságtól. Nem tanácsolom, hogy megpróbáljatok
bárkit is elfogni, mert rosszabbul
is járhattok, mint most. Az elkövetők
nem fognak rátok úgy vigyázni, mint én,
ráadásul lehet náluk fegyver is, s akkor
aztán még nagyobb bajba keverednétek!
A feladatunk az, hogy figyelmeztessük az
ünneplőket, ha óvatlanok lennének, nehogy
kár érje őket. Másodsorban, ha észrevennénk,
hogy valaki rosszban sántikál, Zabola
Zoliéknak kell szólnunk. Érthető? – nézett
mélyen Matyi szemébe.
68