Erdőváros meséi 2.

– Hát, töltsék velünk a napot!
Szeretettel látjuk Önöket! –
invitálta a főméltóságot és lányát a
kerecsensólyom.
Róka Miki természetesen nem bírta tovább,
és felkiáltott:
– Milyen vezetni, Miniszterelnök bácsi? –
kérdezte felvillanyozva.
– Vezetni? – kérdezett vissza a miniszterelnök.
– Mire gondolsz, fiam? – puhatolózott
óvatosan.
– Mit? Hát országot? – értetlenkedett
Miki, majd folytatta: – Én rendőr akarok
lenni, mert Zabola Zoli bácsi, az itteni nyomozó
munkája nagyon tetszik, de ha jobban
belegondolok, még miniszterelnök is szívesen
lennék! – hadarta lelkesen.
A miniszterelnök elmosolyodott: – Valóban
bármi lehet még belőled, ha kellően szorgalmas
vagy! – mondta. – Látom a mosogatásban
is te viszed a prímet! – jegyezte meg
viccelődve, utalva az érkezésekor kihallgatott
jelenetre. – Országot vezetni nem
egyszerű dolog – kezdett bele a
mondanivalójába. – Igazából
nem csak egy
pozíció ez, hanem
óriási felelősség.
Erdőország minden egyes polgárát kell
szolgálnom a tetteimmel – tette hozzá, s
folytatta volna, de Miki megint a szavába
vágott:
– Szolgálni? Mindenkihez el tetszik menni,
és meg tetszik tenni, amit kérnek?
Mondjuk, ha azt kérném, akkor el is mosogatna?
– fontoskodott.
Fifika halkan odasziszegte neki: – A csönd
most bölcs válasssssssssssssztás lenne! –
próbálta elhallgattatni a rókafiút.
– Nem pont erről van szó, de szívesen segítek
neked majd, ha nem bírsz a mosatlan
edényekkel – nevette el magát a miniszterelnök.
– Tudod, olyan döntéseket kell hoznom
folyamatosan, amelyek mindenki életét
befolyásolják az országban. Ehhez meghallgatok
sok véleményt, és irányítom azokat a
képviselőket, akiket az erdőlakók megválasztottak.
A döntéseket aztán közösen hozzuk
meg, ezt jelenti a demokrácia. S természetesen
azt is, hogy csak egy bizonyos időre
szól a megbízatásunk, s aztán újra választhatják
az erdőlakók a képviselőket.
– Inkább ti mutassatok valamit! – kérlelte
a társaságot Ilcsi. – Apa szerint
itt nagyon izgalmas dolgok
történhetnek!
32