Életigenlők 2020. tél-ünnep

ÉLETIGENLŐK
Wellness
- A stresszes színházi hétköznapokból
jó visszatérni a paradicsom
illatba… Hozzásegít
téged a harmónia megteremtéséhez
a kertészkedés?
- Nem egyszerű feladat egy
magánszínházat működtetni.
Párom az ügyvezető én pedig a
művészeti vezető vagyok, és persze
vannak nagyszerű munkatársaink
is, de sokszor úgy érzem,
mintha mázsás terheket húznánk.
Viszont a színház számomra
hivatás, és amikor elérkezik a
bemutató és siker van, minden
gond feloldódik.
Ha tele vagyok feszültséggel,
munka után kiszaladok a kertbe,
gyomlálok, beszélgetek a növényeimmel,
behozok az asztalra
egy adag paradicsomot, és minden
a helyére kerül, újra egyensúlyban
vagyok. Csodálatos a
természet, a részei vagyunk,
csak sajnos nagyon elszakadtunk
tőle. Én viszont igyekszem
feltöltődni belőle, és másokat is
erre bíztatnék szeretettel. Azt hiszem
a színházon kívül én a föld
szerelmese vagyok, lelkesedéssel
tölt el minden ezzel kapcsolatos
téma vagy tevékenység.
- Mit ajánlanál azoknak, akik
azt mondják, hogy a bio termékek
nagyon drágák?
- A bio terméket valóban drágábbak,
hiszen jóval több munka
van velük, de a minőséget meg
kell fizetni, bocsánat, a „szemetet”
olcsón megkaphatod.
Nagy szaktudást, állandó figyelmet
kíván a biotermesztés,
és kevesebb is lesz a termés,
mint egy hagyományos gazdaságban,
de a citromok nincsenek
tartósítószerrel befújva, hogy
sokáig frissek maradjanak, a lekvárokban
nincs tartósítószer, így
gondosabb eltevést kíván, vagy
a húsok sem pár hónap alatt felhizlalt,
antibiotikumokkal kezelt,
szűk ketrecben sínylődő állatoktól
származnak.
Persze erre sokan mondhatják
azt, hogy nincs rá pénzük, inkább
a bevásárlóközpontok tömegtermékeit
választják.
Én pedig azt látom, hogy vidéken
eltűntek a konyhakertek,
senki nem tart már szinte állatokat,
pedig ez igazán olcsóbb és
egészségesebb megoldás lenne,
a testmozgásról nem is beszélve.
Látok viszont nagyon szép
példákat, hogy fiatal családok
költöznek tanyákra, és ott a saját
kárukon tanulva, kitartóan
csodákat hoznak létre, szabadságban
élnek, így nevelkednek
a gyermekeik, nagyon tisztelem
ezt a gondolkodást.
Akinek viszont nincs kertje,
78
annak javaslom, hogy akár az ablakpárkányon
termesszen fűszereket,
vagy tépősalátát, vagy egy
cserépben egy tő paradicsomot.
Egészen más lesz az étel íze a saját
zöldségeinktől.
- Mik kerülnek a család „éléskamrájába”?
- Idén sok teának való növényt
szárítottam, egész télre
van bodza, levendula, csalán,
zsálya, csipkebogyó, citromfű.
De tettem el paradicsomszószt,
uborkát, lecsót. Édes íznek eper,
meggy, és szilvalekvárt főztem
be.
Nemrég pedig felszedtem a
zellert, karalábét, répát, csicsókát,
tormát, és homokba dobozoltam
a kamrába. Egyébként
még vígan terem az újzélandi
spenótom, a petrezselymem kint
a magaságyásokban.
- Végül kérlek, oszd meg kedvenc
receptedet olvasóinkkal…
- Mivel idén rengeteg koktélparadicsomom
termett, megaszaltam,
és kicsi üvegekbe
raktam fokhagymaszeletekkel,
kevés sóval, szárított kakukkfűvel
rétegezve. Aztán felöntöttem
olívaolajjal, lezártam és így került
a kamrapolcra. Isteni tésztaszósz
lett belőle, de akár pirítós kenyérrel
is finom. Aki húsevő, az
gazdagíthatja csirkehússal is.
Molnár Éva