Új Kanizsai Újság - 2009. október 15-ei száma - Kanjiza

More documents

Recommendations

Info

Megemlékezés a szabadságharcban elhunytakról Október 5-én a magyarkanizsai nagytemetőben koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottak a szabadságharcban elhunytak emlékére. Az Ozoray Árpád MME Cifraszűr népdalkórusának éneke után Zachar Péter történész mitológiai beszédét hallgathatták meg a résztvevők. Dr. Zapletán Géza esperes valamint Savelin Zoltán tisztelendő atya mondtak imát, és szentelték fel a síremléket, melyet koszorúzás kísért. A koszorúzásban résztvevő intézmények és civil szervezetek: Magyar Koalíció, a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Szövetség, a Szociális Központ, a Magyarkanizsai Helyi Közösség, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga, a Jovan Jovanovic Zmaj Álttalános Iskola, a Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpont, a martonosi Testvériség Művelődési Egyesület, valamint a Poletarac Iskoláskor Előtti Intézmény. Délután 6 órai kezdettel a Városháza dísztermében zenés irodalmi műsorral folytatódott a megemlékezés Lesz még ünnep...feltámadás címmel. Közremű- Az Ungaresca régizene együttes fellépése Dr. Zachar Péter ködött a Lányi Ernő Iparos ME Ungaresca régizene együttese. BR Épül a Batthyáneum II A Magyarkanizsán épülő Batthyáneum idősek otthona területén újabb épületszárny készül, mely a Batthyáneum II nevet kapta. Az első épületszárnyban, amelynek építése rohamléptekkel folyik, nyolc apartman található, megfelelő mellékhelyiségekkel, melyek lehetővé teszik a közösségi élet lebonyolitását is. A második épület kivitelezésének tervei a napokban készültek el. Az új rész hét apartmant ölel fel, raktárhelyiségekkel együtt, amely hét apartman egy-egy személy bentlakásos elhelyezésére szolgál. Mindez lehetővé teszi a közeljövőben körülbelül harmincöt lakó befogadását. Az építkezéshez a támogatások elsősorban az önkormányzattól, magánszemélyektől, vállalatoktól, privát cégektől és alapítványoktól érkeztek. A támogatásokból befolyt összeg értéke 55 millió dinárt tesz ki. A Batthyáneum I tervezett átadási határideje 2010 vége, a Batthyáneum II épületéé pedig 2011. Magát az épületet, mely elnevezését a szegények orvosáról Batthyány- Strattmann László doktorról kapta, a múlt évben kezdték el építeni. Lényege az idős, elhagyatott, beteg emberek felkarolása úgy az egyházi mint a civil szférából. Mindezekről Savelin Zoltán, martonosi plébános, az idősek otthona megálmodója, Körmöci József, okleveles mérnök és ellenőr, a Batthyáneum II tervezője, és Barna Róbert, a kivitelező Inžinjering képviselője tájékoztatták bővebben a média képviselőit múlt heti sajtótájékoztatójukon. BR Egyik kezükkel adnak, majd a másikkal többet elvesznek A mezőgazdaságból évről évre mind több megvalósított jövedelem ott gyűlik össze, ahol semmit sem tesznek annak sikeresebb fejlesztése érdekében Mind több a panasz a mezőgazdasági termelők körében. Ez a legtöbb embert érintő panasz szinte folytonos s nem indokolatlan. Igaz, a közelmúltban némi jótékonyság sugallta akcióval, készpénzzel akartak, de segítettek is azoknak a termelőnek, akik regisztrálták gazdaságukat. A segítséget igen nagy terjedelemben s nagy csinnadrattával tették közzé, annyira, hogy a reggeli műsoraiban az Újvidéki Rádió állandóan adásban tartotta s illetékes szakemberekkel dicsértette a megvalósult kezdeményezést. Verbális területen minden rendben is van ebben az ágazatban, hisz arról is értesítettek bennünket, hogy az idén az aszályos esztendő ellenére a tavalyihoz képest emelkedett a mezőgazdaság kivitele, ami dicséretes dolog, mégis az egész gazdaság a tönk szélén „éldegél”, s viszszafejlődik. Ebben a gazdasági ágazatban (sajnos egyikben sincs!) nincs jövedelemfelhalmozás, biztosított anyagi alap arra, hogy a termelő a holnapot, saját fejlődését tervezhesse. Amikor az őszi munkálatokkal igyekszik jól előkészíteni a jövő termelésének szükséges magágyát, majd amikor elveti a jövő évben esedékes vetésforgó szerinti gabonát, teljesen tájékozatlanul, hisz azt sem tudja, kinek termel, de azt sem, hogy kinek tudja majd eladni s mennyiért a jövő évi termését. Azt azonban biztosan tudja már, hogy az ez évi terményárak nem hoznak annyi jövedelmet, amennyi biztosítani tudná azt az anyagi alapot, amellyel lefedhetné a jövő évi legszükségesebb beruházásait (őszi szántóföldi munkák, minőségi magvak beszerzése, gépeinek karbantartása - felújításukra felkínált banki kölcsönök visszafi - zetésére nem lehet a megcsappant jövedelemből még tervezni sem!). „Elvándorol a mezőgazdaság teremtette jövedelem” s most már világos, hogy nemcsak azért, mert a közösség a leszorított áraival a mezőgazdaságra hárítja a szociális béke kiadásait, hanem azért, mert szinte terv szerint indokolatlan gazdaságpolitikával megengedi, hogy a feldolgozó szféra, a kereskedelmi ágazatok s egyéb közvetítők több haszonra tegyenek szert, mint azok, akik vállalják a termelés okozta rizikót az időjárás viszontagságaival (aszályok, fagykárok, viharok, jégesők, betegségek stb.) szemben. Az ágazat haszonélvezői aratnak a mezőgazdaság, de a jószágtenyésztés kárára is. Mind több termelő azzal fenyegetőzik, hogy felszámolja a szarvasmarha-állományát, levágásra kénytelen adni a nagyon értékes fejősteheneit, akkor, amikor azok megadják a napi 35-40 liter tejet. A tej mai felvásárlási ára nem éri el az eladási ár egyharmadát (!), azaz a 18-20 dináros vételár után, mire a boltba ér a homogenizált tej (persze a homogenizálás folyamán kiveszik a zsírtartalmat, amit vajként árusítanak!) már 56 dinárt kérnek literjéért! Hova is kerül a 38 dináros különbség? Hát nem az összes rizikót hordozók zsebébe! Aztán idetartozó probléma az, hogy időnként a tejet át sem veszik, nincs kinek eladni! Közben sokat beszélgetünk a tejfogyasztás fontosságáról, de senki sem emlegeti azt, hogy iskoláinkban miért nem adnak gyermekeinknek a sokszor összedobott uzsonna helyett vagy mellé legalább két deci tejet? Ezáltal helyettesíthetnénk a rengeteg műitalt, s rászoktathatnánk gyerekeinket a tej, az egészséges ital fogyasztására, ezzel is segítve a feleslegessé vált tej eladását. Talán rá kell mutatni arra is, hogy a búzát 2009-ben 9,80 dinárért vásárolták fel, s mire az asztalra kerül a kenyér, a félbarna 30, a fehér pedig 35 dinár. A malom pedig az őrlést biztosítja a koptatással, mert a nyolcas lisztet (korpát) külön értékesíti. Nem kell nagy matematikusnak lenni ahhoz, hogy kiszámíthassuk, hogy két kiló lisztből 1,20 kg kenyeret kapunk, aminek 60 dekája 30 vagy 35 dinár, azaz 1 kg kenyér 60, vagy a fehér esetében 70 dinár. Így a termelőtől felvásárolt búza s az abból készített áru közötti különbség nem hathat vissza pozitívan a termelésre. A sok kicsi sokra megy érdekében pedig, amíg az állambácsi a felvásárolt búzára elszámolja az áfát, aztán pedig az eladott lisztkészítmények magasabb árára beszedi az újabb áfát, megint haszonátvándorlással találkozhatunk. A tervszerű gazdaságban így nem lehet még a holnapra sem tervezni, nemhogy hosszabb távra! Ki gondoskodik arról, hogy amennyiben felszámolják a drágán s hosszú befektetések ideje alatt kiépített, kitenyésztett magas tejhozamú tehénállományt, legyen lehetőség azt újratermelni, újra beszerezni, ha a közösség mint fontos gazdasági tényező nem fordít kellő gondot rá. A mai helyzet nem más, mint a felszámolás előtti csendes búcsúzás, kétségbeesés, s egy vajdasági szintű mezőgazdasági elhalás. Kell ez valakinek? Felel-e ezért valaki? Ott fenn, ahol a gatyát szabják. M. Cs. B. 6 2009. október 15., csütörtök
Tisztelt Panda Rádió, tisztelt Vladimir Janjatović igazgató Úr! A magyarkanizsai önkormányzat sajtófelelőseként reagálok az Új Kanizsai Újság legutóbbi számában megjelentetett cáfolatára, amelynek közlését (bírósággal) fenyegetőzve érte el a lap főszerkesztőjénél és a nyomda igazgatójánál. Ezzel a nyomásgyakorlással újabb törvényszegést követett el, ugyanakkor egy médiatulajdonosnak azt is tudnia kell, hogy a cáfolat terjedelme nem haladhatja meg a közölt hír, közlemény vagy kommentár terjedelmét! Ezt ugyanis a tájékoztatásról szóló régi és új törvény egyaránt kimondja! Sajnos ezt a törvényes rendelkezést sem az ÚKÚ főszerkesztője, sem a Logos-print nyomda igazgatója nem ismerte vagy fi gyelmen kívül hagyta. A cáfolat egyébként legalább háromszor akkora terjedelmű, mint maga a közlemény! Nézzük azonban az „ominózus” cáfolat tartalmát. Az első mondatban úgy fogalmaz, hogy a Panda Rádió dolgozói „munkatársaim”, holott a cikk folytatásában kiderül, hogy még a tiltakozó közlemény megjelentetése előtt: „szóbelileg közöltem velük, hogy ezzel munkavégzésüket felfüggesztettem a Rádióban”- írja a cáfolatban. Eszerint pontosabb lett volna a „volt munkatársaim” kifejezést használni, hiszen felmondott nekik (végzés és indoklás nélkül). Arról persze mélyen hallgat, hogy mi áll a rádió dolgozóival kötött kollektív szerződésben (ha egyáltalán létezik ilyen dokumentum), mi a kötelessége a munkaadónak, többek közt felmondási határidő, végkielégítés stb., és mihez kell tartaniuk maguknak a munkavállalóknak. Amikor a tiltakozó dolgozók megrémültek, hogy elveszítik munkahelyüket és nyomorúságos bérüket is, az önkormányzat illetékeséhez fordultak. Az iránt érdeklődtek, hogy miként érvényesíthetik megcsonkított jogaikat. Panaszaikat lediktálták és eltökélték, hogy a zentai székhelyű munkaügyi felügyelő segítségét kérik, elsősorban öt havi bérhátralékuk megfi zettetése végett. A közleményt Bajusz Zsolt adásvezető technikus írta alá elsőként, őt időközben visszavette az igazgató, s emiatt most már „mossa kezeit”, ami, bár méltatlan magatartásra utal mégis elfogadható, hiszen a munkája, megélhetése forog kockán. Tudni kell azonban, hogy jobbára épp Ő mondta tollba keserveit, ecsetelte a rádióban uralkodó áldatlan helyzetet, most viszont azt akarja elhitetni, hogy a levél igazi tartalmát csak később ismerte meg teljes egészében, amit Ő akkor nem helyeselt!! Tisztelt „et tu mi fi li Brute Zsolt est” ! Felnőttként, férfi emberként korrektebb lenne bevallani, hogy nagyon is jól tudtad mit írsz alá, csak akkor nem számítottál kenyéradód könyörületességére, most viszont átálltál, és szánalmas tagadással legszívesebben keresztre feszítenéd a sajtófelelőst, miközben munkatársaid ( és ország-világ ) előtt így búslakodsz: „nagyon megbántam, hogy ilyen dologban részt vettem. Bevallom, az egészet egy negatív rágalomnak minősítem így utólag”. Ennek ellenére én nem bántam meg, hogy másodszor is (korábban is voltál panaszkodni) szívélyesen fogadtunk, nemcsak én, hanem a polgármester is, és a legjobb jóindulattal, segítő szándékkal viseltettünk irántad. Nekem ugyanis ez a munkám, ezért kapom a fi zetést. Másfelől a lelkiismeretem nyugodt, hiszen Ti jeleztétek, hogy fi gyelmeztető sztrájkkal akarjátok jobb belátásra bírni munkaadótokat, Ti jelentettétek meg a sajátkezű aláírással ellátott közleményeteket. Kicsit nevetséges, hogy most utólag szánod-bánod, úgy teszel, mint aki megvilágosodott vagy épp most józanodott ki, mert, mint vallod: „Nem tudtam mit írok alá, valójában csak negatív rágalom volt az egész.” Eszerint téves információkkal engem és a polgármestert tévesztettél meg, mindenesetre, ami engem illet nem neheztelek rád, ám egykori munkatársaid, akiket cserben hagytál nem valószínű, hogy így viseltetnek majd irántad. Legyen ez a Te lelkiismereti gondod, élj ezzel a (bűn)tudattal. Janjatović Vladimir igazgató úr viszont cáfolatában, a közvélemény előtt is elismerte, hogy öt hónapig nem fi zetette ki munkatársainak a kenyérrevalót és, hogy a napi 4-6 óra helyett jó szándéka jeléül 8 órai munkát írt be és időnként saját zsebből fi zette az „előleget”. Feketén? Elszámolás, elismervény, adó és járulékok fi zetése nélkül!? Hogyan igazolja az adóhivatalban és netán szükség esetén a bíróságon, hogy mennyit fi zetett ki „feketén” a nagyobb megbecsülést érdemlő dolgozóinak és fi zetett-e adót, járulékokat? Állítása szerint „az önkormányzati támogatás késik, jó ideje nem jut el a számlánkra”. Ez hamis vád, a közvélemény megtévesztésének szándéka, siralmas önigazolás, hiszen az igazgató úr jól tudja, hogy működését nem alapozhatja csupán az önkormányzat támogatására. Ilyen értelemben a helybeli kalapos, táskás, üvegező és még sokan mások is kérhetnék az adófi zető polgárok adóját saját munkásaik fi zetésére. Janjatović Úrnak tudnia kell, hogy magántulajdonú rádiót működtet! A magyarkanizsai önkormányzat havonta négy alkalommal NÉGY órára bérli a rádió stúdióját havi négy /4/ órára. Ezért a „szolgáltatásért” havonta mintegy negyvenezer (40 000) dinárt fi zet, egészen pontosan az Önnel kötött szerződés értelmében a községi költségvetés alakulásának arányában folyósítja a dotációt. Az összeget kevesli, mondván, hogy „nem éri meg”, s (ezt is szóbelileg, telefonon) bejelentette, hogy felbontja a szerződést. Az évi juttatás összege egyébként 10 százalékkal nőtt a tavalyi évhez képest, ugyanannyival, mint a többi médium esetében. Lineárisan, tehát a korábbi évekhez képest egyik médium sem részesül elsőbbségben, illetve senki sem károsult a korábbi gyakorlathoz viszonyítva. Ennek kapcsán rendkívül fontos kiemelni, hogy az idei községi költségvetés „karcsúsításakor” a médiumoknak szánt idei juttatás NEM CSÖKKENT, más eszközhasználók esetében viszont igen. És az is fontos információ, hogy a Panda Rádiónak nincs újságírója, egyetlen egy sajtótájékoztatón nem képviselteti magát, egyetlen egy rendezvényről sem tudósít, az éterbe csak azok az információk hangzanak el, amelyeket a stúdióvendégek ismertetnek. Úgy tűnik ez a világ, ez a közösség nem igazán érdekli a helybeli rádiót. Másfelől az elégedetlen dolgozók tiltakozását semmiképpen nem akadályozhatja és nem is tilthatja meg, mert ezt a jogot a munkaügyi és a sztrájkról szóló törvény egyaránt szavatolja. Egyszersmind azzal az állításával sem érthetek egyet, hogy az önkormányzatnak nincs jogában a cége, mint független média belső ügyeibe beleavatkozni. Ezt az állítását azzal az érvvel cáfolom, miszerint az önkormányzat nem köthet együttműködési szerződést és nem támogathat olyan céget, amelyről maguk az ott dolgozók azt állítják, hogy nem tiszteli az előírásokat, mi több folyamatosan és alaptalanul bírálja az önkormányzatot. Szerencsére alacsony hallgatottsága okán nem okozhat nagyobb kárt a közösségének, amelyben él. Ami pedig harmadik munkatársát illeti tisztelt igazgató úr, Önnek semmi köze dolgozójának magánéletéhez, mindaddig ugyanis, amíg az illető bűnössége nem igazolódik be, nem pocskondiázhat, és nem feketítheti be egy fi atalember személyiségét. Mellébeszélésére abban a mondatában is fény derül, amelyben leírja, hogy „elbocsátásáról a rádió vezetősége már a tiltakozó levél megjelenése előtti időszakban döntött”. Ennek alapján az Ő esetében sem járt még le a 8 nap, minek utána a rádió kötelessége végzésbe foglalni elbocsájtó szép üzenetét? Cikke elején megállapítja, hogy nyolc nap áll a rendelkezésére a munkakönyv kiadására! Lehet, hogy az érintettnek nem is volt munkakönyve? Mi több még szerződése sem az ideiglenes vagy tiszteletdíjas munkáról? Nem tudom, találgatni és gyanúsítgatni viszont nem az én kenyerem. Erről majd az érintett közöl egyet s mást, ugyanakkor érdeklődéssel várjuk a zentai székhelyű munkaügyi felügyelő hivatalos jelentését. Röhrig Ottó, Községi sajtófelelős 2009. október 15., csütörtök 7
Page 1 and 2: 2009. október 15., csütörtök 1
Page 3 and 4: Kanyó Zoltán 1950-2009 2009. okt
Page 5: - folytatás a 3. oldalról - A ki
Page 9 and 10: Könyvbemutató Értelmiségünk b
Page 11 and 12: A Magyarkanizsa községből szárm
Page 13 and 14: Valkay Zoltán: Gyógy- és sziksó
Page 15 and 16: Ezelőtt hatvannégy éve történt
Page 17 and 18: Tudta? A hallószerv kutatói A Bá
Page 19 and 20: Fakanál A brokkoli (Brassica olera
Page 21 and 22: Képek a IV. Kukoricafesztiválról
Page 23 and 24: Horoszkóp Mindenki túl érzelgős

Új Kanizsai Újság - 2009. október 15-ei száma - Kanjiza

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?