VHS Burgenland - Burgenländische Forschungsgesellschaft

A felnőttképzés lehetőségei Ausztriában
Daniela HOLZER
A felnőttképzés Ausztriában nagyon sokrétű, erősen széttagolt és fogalmait tekintve nem mindig egyértelmű. Hiányoznak
az egységes, átfogó és folyamatos adatgyűjtések, és ez a terület kultúrpolitikailag is kevés figyelmet kap mind anyagi,
mind stratégiai és tervezési szempontból. A következő áttekintés röviden vázolja a felnőttképzéssel kapcsolatos
fogalmakat, a történeti fejlődést, a törvényi hátteret, a kínálatot, a résztvevőket és a művelődéspolitikai tevékenységeket.
Fogalmak és használatuk
Kezdetben, egészen a 20. század közepéig a ‚népművelés‘ fogalma volt használatos, majd az 1970-es évektől fogva
Ausztriában a ‚felnőttképzés‘ szakkifejezés terjedt el (vö. Lenz 2005, 19. o.), mely egyrészt a felnőttek tanulásához
kapcsolódó területek átfogó megnevezése, másrészt speciálisan az általános és politikai képzési kínálatot illették vele. A
továbbképzés kifejezés ezzel szemben kimondottan a szakmai jellegű képesítések megszerzésére vonatkozott. A
részben még máig fennálló megkülönböztetés egyik oka abban rejlik, hogy Ausztriában a közművelődési illetve a szakmai
továbbképzés intézményi síkon viszonylag erősen szétválik.
Véleményem szerint ma két alapvető tendencia létezik: egyrészt a felnőttképzést, a továbbképzést és sok más fogalmat,
mint pl. a tréninget szinonimaként használják. A ‚továbbképzés‘ kifejezés többek között a szakmai jellegű tanulási és
képzési kínálat meghatározó szerepe miatt egyre inkább gyűjtőfogalommá válik. Eközben egyesek ragaszkodnak a
fogalmi megkülönböztetéshez, hogy rámutassanak a fokozódó haszonelvűségre, amitől az általános vagy politikai jellegű,
mindenkinek szóló felnőttképzést elhatárolják. 1
Ausztriában az Európai Unióba (EU) való belépéssel (1995) érvényessé váltak az Unió művelődéspolitikai törekvései, és
elterjedt az ‚élethosszig tartó tanulás‘ (life long learning) fogalma, egyrészt a továbbképzés szinonimájaként, másrészt a
különböző felnőttképzés-politikai koncepciók megjelöléseként. Az EU kultúrpolitikai terveinek megváltozásával szakmai
körökben az ‚egy életen át tartó tanulás‘ fogalma alatt egyre inkább a bármely életkorban vállalt képzést és
ismeretszerzést értik (vö. pl. Gruber 2007), a köztudatban azonban ez továbbra is elsősorban a szakmaorientált
továbbképzéssel fonódik össze.
Történelmi visszatekintés
A 18. és 19. században a felvilágosodás szellemében jöttek létre a felnőtteknek szánt strukturált és szervezett képzés
első intézményei (vö. Lenz 2005, 16. o.). Az 1867-ben bevezetett egyesülési és gyülekezési jog kedvezett a népművelő
egyesületek alapításának, amelyek többek között az egyetemek elterjedéséhez kapcsolódóan a tudományos ismereteket
kívánták a lakosság szélesebb körei számára is elérhetővé tenni (vö. Schlögl/Schneeberger 2003. 8. o.). A korabeli állami
ipartámogatás elősegítette az első szakmai továbbképző-intézmények létrejöttét (vö. uo., 18. o.). A közművelődés és a
szakmai jellegű felnőttképzés máig uralkodó intézményes elkülönítését ebben az időben alapozták meg.
Az I. világháború után az állam aktívan támogatta a népművelést, amit azonban az 1930-as évektől kezdve és Ausztria
Német Birodalomhoz való csatolásával a fasiszta eszmék szolgálatába állítottak. A II. világháború után sok máig működő
képzőegyesület újjászerveződött, miközben az általános és a szakmai jellegű felnőttképzés intézményes elkülönítése
továbbra is megmaradt. (vö. uo.)
Az 1970-es évektől kezdve folyamatosan gazdagodik a szakmai kínálat, a továbbképzés egyre inkább jövedelmező
piaccá válik és a kínálat ill. a szolgáltatók száma is nő. A felnőttképzés egyre széttagoltabb lett és egyre jobban
20 A FELNŐTTKÉPZÉS LEHETŐSÉGEI AUSZTRIÁBAN