Zenetörténet VIII. - Bécsi klasszicizmus II.
Zenetörténet VIII. - Bécsi klasszicizmus II.
Zenetörténet VIII. - Bécsi klasszicizmus II.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
ZENETÖRTÉNET <strong>V<strong>II</strong>I</strong>. - BÉCSI KLASSZICIZMUS <strong>II</strong>.<br />
Haydn franciaországi hírnevét támasztja alá az az anekdota is, mely szerint mikor<br />
kitudódott, hogy Adalbert Gyrowetz néhány műve Párizsban Haydn neve alatt forgott<br />
közkézen, egyesek azt üzenték neki, hogy csak becsületére válhat, ha munkáját Haydn<br />
szimfóniájának tekintik. Az dokumentálható tény, hogy ebben az időben a párizsi<br />
zeneműkiadók egy sor, olyan Haydn neve alatt megjelent szimfóniát publikáltak, amik<br />
valójában nem az ő művei voltak.<br />
Haydn ebben az időszakban alapozta meg angliai kapcsolatait is. William Forster<br />
hegedűkészítő mester, a bécsi angol követ támogatását kérte ahhoz, hogy újonnan alapított<br />
kiadóvállalata részére Haydn-műveket kaphasson. A zeneszerző ebbe beleegyezett, és<br />
Forster hat év alatt 129 művét adta ki, amik után tekintélyes tiszteletdíjjal jutalmazta a<br />
mestert. Ezután a Longman és a Broderip cég is megkereste a zeneszerzőt műveinek kiadása<br />
érdekében. 1783-ban Londonban megkezdődött a Professional Concert előadásai, és Lord<br />
Abington angol mecénás szerette volna megnyerni Haydnt a hangversenyek vezetésére, de a<br />
mester kitért a meghívás elől. Nem akart felmondani az Esterházy-udvarban, és tisztában<br />
volt vele, hogy a herceg nem engedi el egy ilyen hosszú útra.<br />
Ennek következtében első angliai útjára csak később került sor, de addig is állandó<br />
kapcsolatban maradt a brit zenebarátokkal. 1789-ben egy angol kiadó, John Bland<br />
személyesen is felkereste Eszterházán. Új művek kiadási jogát szerette volna megszerezni,<br />
ezenkívül rá akarta beszélni a mestert az angliai utazásra. Utóbbi célját nem érte el, de<br />
sikerült megszereznie Haydn két új művének is a kiadási jogát.<br />
Haydn Itáliában is nagy hírnévre tett szert. A modenai filharmóniai társaság a tagjai közé<br />
választotta, még 1780-ban, IV. Ferdinánd nápolyi király pedig 1786-tól kezdődően nagy<br />
számú zeneművet rendelt tőle tekerőlantra (ezen a hangszeren az uralkodó is játszott). De a<br />
zeneszerzőt más uralkodók is felkeresték. <strong>II</strong>. Frigyes Vilmos porosz király (aki egyébként<br />
kiváló csellista volt), a párizsi szimfóniák partitúrájának elküldéséért viszonzásul egy<br />
gyémánttal díszített gyűrűvel ajándékozta meg. Amikor 1782-ben Bécsben járt, Marija<br />
Fjodorovna orosz nagyhercegnő is felkereste a mestert, és zeneórákat vett tőle, 1802-ben<br />
pedig egy nagyértékű gyűrűvel ajándékozta meg a zeneköltőt, legújabb dalaiért cserébe.<br />
Bécsben az Astaria kiadóvállalat tett sokat Haydn műveinek terjesztéséért. 1779-től volt<br />
szorosabb a kapcsolat a kiadó és a zeneszerző között. Eleinte szinte kivétel nélkül<br />
kalózkiadványok formájában terjedtek a mester zeneműveinek partitúrái, de ettől kezdve<br />
művei hiteles, a szerző által jóváhagyott formában jelentek meg nyomtatásban. 1782-ben<br />
volt egy kisebb összezörrenés a kiadó vállalattal, de mivel a kiadó tisztában volt vele, hogy<br />
mekkora hasznot hajt neki a zeneszerző, így végül engedett.<br />
20<br />
MUNKAANYAG<br />
A bécsi udvari körök azonban továbbra is elutasító magatartást tanúsítottak iránta, ennek<br />
ellenére egyre több tisztelője és barátja akadt a császárvárosban is. Ekkoriban nyert tért a<br />
bécsi zenei életben a köznemesség és a gazdag középosztály, elsősorban az ők támogatták<br />
Haydnt is.