Zenetörténet VIII. - Bécsi klasszicizmus II.

ZENETÖRTÉNET VIII. - BÉCSI KLASSZICIZMUS II.
Amint elterjedt Esterházy Miklós herceg halálhíre, Salomon rögtön Bécsbe utazott, és alig
negyedévvel a herceg halála után sikerült rávennie Haydnt, hogy elinduljon vele London felé.
Mivel a hegedűs minél hamarabb el akarta kezdeni hangversenysorozatának előkészületeit,
ezért az indulást úgy siettette, ahogy csak tudta.
1790. december 15-én hagyták el Bécset. Münchenen, Wallersteinen, majd Bonnon át
Calais-ba utaztak, ahonnan 1791 újév napján keltek át Dover városába. London ekkoriban
Európa egyik legnagyobb és gazdaságilag leggyorsabban fejlődő városa volt. Haydn
Salomonnal közös házban szállt meg, és kapott egy külön dolgozószobát Broadwood
zeneműboltjában, de mivel meglehetősen zajos volt a környék, később inkább London egyik
elővárosába tette át székhelyét. Haydn nagy lelkesedéssel vetette bele magát a társasági
életbe, és ez elvonta a figyelmét a komponálástól. Egyik levelében arról írt, hogy mindenki
meg akart vele ismerkedni, és ha akarná, minden napra lenne egy meghívása. Emellett több
magas rangú család is zongoraleckéket akart tőle venni, s közülük többet a tanítványául
fogadott.
Haydn hamar meghívást kapott a királyi udvar egyik báljára, valamint nem sokkal ezután
egy, a walesi herceg (a későbbi IV. György király) által rendezett hangversenyre is. A herceg
lelkes amatőr muzsikus volt, később Haydn egyik legjelentősebb pártfogójává lépett elő.
1795. február 1-jén III. György és felesége részvételével estélyt rendeztek, amelyen minden
elhangzott zenemű Haydn munkája volt, és amelyen maga zeneszerző is játszott és énekelt.
Ezt további királyi meghívások követték még februárban és áprilisban.
A zeneszerző első, februártól májusig tartó évada magában foglalt két
hangversenysorozatot, operaelőadásokat minden kedden és szombaton, valamint régizene
előadásokat szerdánként. A hangversenyek jellegzetes műsorterve általában szimfóniákból,
áriákból, duettekből és szonátákból állt. Különösen ösztönzőek lehettek Haydn számára a
Westminster-apátságban rendezett hatalmas kórushangversenyek, valószínűleg az itt hallott
Händel-oratóriumok ihlették Haydn Teremtését.
Haydnt megdöbbentették London méretei. Több feljegyzése is arról tanúskodik, hogy
élénken érdeklődött a város statisztikai adatai iránt. Londonnal kapcsolatos benyomásait
egyébként elég részletesen ismerik a kutatók, ugyanis a zeneszerző szorgalmasan készítette
feljegyzéseit angliai élményeiről az úgynevezett „Londoni füzet”-ben. Mivel több bécsi
ismerőse is megfordult az angol fővárosban, így magányosnak sem érezte magát. Adalbert
Gyrowitz is még Bécsből ismerte a mestert, akárcsak Gertrude Elisabeth Mara énekesnő, de
összefutott Jan Ladislav Dušìk cseh zongoristával is, aki saját hangszerét adta neki kölcsön,
amikor Haydn átköltözött elővárosi lakásába. London egyik legünnepeltebb zongoristája is
az a Muzio Clementi volt, akit a zeneszerző már 1782-ben megismert az osztrák
fővárosban.
22
MUNKAANYAG