Zenetörténet VIII. - Bécsi klasszicizmus II.

5. Alkotói korszakok
ZENETÖRTÉNET VIII. - BÉCSI KLASSZICIZMUS II.
Beethoven zeneszerzői pályafutását általában korai, középső és késői korszakra szokták
osztani.
6. Korai alkotói korszaka
A korai időszakában a nagy elődök, Haydn és Mozart hatása érezhető. Mindkét szerzőt
ismerte személyesen, időben közel is állt hozzájuk, de munkássága a zene történetének új
korszakát jelenti. Ez részben a megváltozott történelmi helyzet, részben a maga új
helyzetének következménye, amelyet kora társadalmában mint „szabad művész” kivívott. De
mindez mégiscsak külső kerete annak az egyéniségnek, amely művészként és emberként
egyformán nagy volt. Alkotóművészete viszonylag lassan fejlődött ki: csaknem huszonöt
esztendős volt, amikor első olyan műveit kiadja, amelyeket már opusz-számmal jelöl. Ez idő
alatt született az I. és a II. szimfónia, az első hat vonósnégyes, az első három
zongoraverseny, az első húsz zongoraszonáta (az op. 31-gyel bezárólag), köztük az ismert
Patetikus és Holdfény.
7. Középső alkotó korszak
A középső alkotói korszak röviddel Beethoven süketséggel kapcsolatos válsága után
kezdődött. E korszakot hatalmas erejű művek jelzik, melyek tele vannak hősiességgel és
küzdelemmel; köztük találjuk az Egmont-nyitányt, hat szimfóniát (III–VIII), az utolsó három
zongoraversenyt és öt vonósnégyest (7–11), további hét zongoraszonátát, köztük a
Waldsteint és az Appassionátát, továbbá Beethoven egyetlen hegedűversenyét és operáját, a
Fideliót.
8. Késői alkotói korszak
1816 körül kezdődött késői korszaka, ami egészen haláláig, 1827-ig tartott. A késői
darabokat mély intellektualitás, intenzív és személyes kifejezés és a formákkal történő
kísérletezés jellemzi (például a cisz-moll vonósnégyes hét tételből áll, míg a leghíresebb IX.
szimfóniájának utolsó tételében a zenekar mellett a kórusnak is szerepet ad). Ekkoriban
komponálta többek között a Missa Solemnist, az utolsó hat vonósnégyest és az utolsó öt
zongoraszonátát.
MUNKAANYAG
Életének utolsó évéből a következő művek maradtak ránk: egy vonósötös megkezdett
vázlatának zongorakivonata (a mester halála után jelent meg); a X. szimfónia néhány vázlata;
két kánon („Es muss sein” és „Wir irren allesamt, nur jeder irret anders”), két vonósnégyes
(op. 131 és 135) és az előző évben befejezett B-dúr vonósnégyes (op. 130) fináléja.
9. Zenei stílus és újítások
Az osztrák születésű brit zenész, Hans Keller „az emberiség legnagyobb elméjének” nevezte,
tekintetbe véve művészetének mélységét és kiterjedtségét, valamint hogy Beethovennek
sikerült a lehető legszélesebb közönség számára érthető zenét komponálni.
47