Budapest múltja és a királyi várak Ó-Budán - EPA

valószínűségi számításra, az új kor tudományának ezen hatalmas eszközére ad
valamit» és inkább hajlandó hinni azt, hogy Acincum reminiscentiáiból készülhetett
Aczel- és Eczelburg neve.
E véleménynyel ellenkezőleg én azt állítom, hogy Aczel-, Eczel- vagy
Eczilburg csakis Attilától kaphatta nevét. Ezt akár mint igazolt történelmi
tényt — legalább mint nagy valószínűséget állítom ide; használom «a tudományunk
ezen hatalmas eszközét», mely nekem is rendelkezésemre áll.
Nem-e sokkal valószinűbb, hogy a németek a hunoktól, illetőleg a magyaroktól
vették a hun királyról szóló mondákat mint megfordítva? A hunokkal öt
vagy hat német törzs, ezek közt a hatalmas gót jött az országba és Attila halála
után is a dunántúli részeket sokáig tartotta megszállva; az avarok itt találták a
gepidákat és a longobardokat ; a gepidák legyőzetvén, az avarokkal vegyültek
össze. Végre a magyarok idejövetele korában ott voltak a dunántúli német telepek,
és a honalapítás kezdetétől fogva elődeink sűrűen érintkeztek a külföldi
németekkel is. írástudó ember pedig nem lévén köztük, nálunk is mint másutt
a hagyomány pótolta a történelmet, ezt pedig a hozzájuk legközelebb álló németek
jegyezték föl és elvitték a hírét szülőföldjökre, úgy mint azt hallották elődeiktől
s az Árpádok udvarán.
Azt, hogy Aczel- vagy Eczelburg «Acincóból képződött, nem csak á névnek
nagyon is erőltetett átalakítása miatt, de főképen annálfogva nem hihetjük
el, mivel a Nibelungok csak a XII. században kezdték «megénekelni» Attilát,
Acinco pedig már a VI. század derekán pusztult el végkép : alig képzelhető
tehát, hogy az akkor már jelentéktelenné vált város emléke az itt megfordult
németek utódainál hat század multán is megmaradt volna. De megmaradt igenis
Eczelburg neve, melyet a gótok s a többi németek még Attila korában adtak
volt neki, és mely hagyományképen szállott át az utókorra. E hagyomány folytonosságát
nem vonhatja kétségbe senki. Anonymus pedig egy századdal előbb
írta be Gestáiba Eczilburg nevét, mint a legrégiebb Nibelung-monda. Hogyan
mondhatjuk tehát, hogy Eczelt- s Eczil- vagy Eczelburgot a németek csempészték
be hozzánk? És van-e arra ok, hogy saját legrégibb krónistáink Anonymus,
Kézai és Thúróczy tudósításait, kikről föl kell tennünk, hogy a nemzeti hagyománynak
leghívebb őrei voltak, és kiknél Attila, Etele, Ethela és Eczilburg többszörösen
előfordul, egyszerűen elvessük, csak is a semmiképen nem igazolt gyanúnál
fogva, hogy e mondákat a németek költötték, és ezek révén került a
tudósítás a magyar írókhoz ? Azt tartom, hogy ilyen gyanúnak vagy föltevésnek
alapja nincsen. Itt a puszta állítás nem használ semmit, ezt be is kell bizonyítani,
çz pedig nem történt.
Németországban, Svájczban és Ausztriában körülbelül huszonöt helynév-