Budapest múltja és a királyi várak Ó-Budán - EPA

20
a földet, melyet a hunoktól fegyverrel szereztek volt meg. A harczias és legnépesebb
két germán törzs között évtizedeken át tartott háború tört ki. A longobárdok
a Duna mögé vonultak, és megszállva Pannoniát, melyet Justinián, mivel
megtartani nem bírta, 548-ban nekik átengedett volt, még ezután is változó szerencsével
hadakoztak a gepidákkal, mígnem az Al-Dunánál ekkor jelentkezett
avarokkal szövetkezve, a gepidákat legyőzték, úgy, hogy ezek önállósága nevökkel
együtt végképen megszűnt, maradékaik pedig teljesen egybeolvadtak az
avarokkal. A longobárdok pedig látva, hogy a gepidákkal megerősödött avarokkal
bírni nem fognak, 568-ban Alboin királyuk alatt Pannoniát végkép elhagyták,
és elköltöztek Itáliába, miután előbb elvittek és elpusztítottak mindent, a
mihez férhettek.
Ezekből látjuk, hogy a hunok és a germán törzsek közel két századon át
(376—568) tartott uralma korában, az ország belsejében, tehát a főváros környékén
valamely szláv telepítésnek még a lehetősége is ki vala zárva.
Azután következett az avar korszak, melyet Salamon avar-s^láv korszaknak
szeret nevezni. A szláv epitheton azonban e korszakot nem illeti meg, mivel
annak, hogy a szlávok az avarok korában «tömegesen »költöztek volna be ide,
és mivel elhatalmasodtak, az avarok megosztották, vagy kénytelenek voltak velők
megosztani a hatalmat, és hogy idővel úgy elszlávosodtak volna, mint a bolgárok,
— ennek, mondom, a történelemben és a nemzetközi helyzet akkori
alakulásában nincs semmi nyoma; sőt azt kell hinnünk, hogy az avarok egész
viselkedése elejétől egész végig szlávellenes volt. Föltűnésök óta váltig sanyargatták
az oroszokat és kegyetlenül bántak velők. Nestor nem tud elég rosszat
és elég átkot szórni ellenük. 559-ben az aldunai szlávokra törtek, 563-ban
ismét az alsó Dunánál találjuk őket, és ez időtől fogva egész 584-ig úgyszólván
szakadatlan háborúskodásban a délszlávokkal, midőn a hadakozó felek között
Belgrádtól kezdve a Duna lett határul megállapítva, és az maradt a száz évvel
később föllépett bolgár fejedelmek korában is. Mint épen láttuk, a Duna és
Tisza közén ugyanekkor folyt a küzdelem a longobárdok és gepidák közt; a
longobárdok 566 táján segítségül hittak meg az Al-Dunánál elfoglalva volt
avarokat, és a gepidák legyőzése után 568-ban elköltöztek Pannoniából. Az avarok
uralmát mostani hazánkban tehát 568-ik évtől kell számítani.
Mellőzve az avaroknak az országon kívül viselt dolgait, különösen a Don
és Volga közt lakott bolgárokkal, az aldunai szlávokkal és görögökkel a VI.
század második és a VII. század első felében vívott harczait, itt csak azt jegyezzük
meg, hogy sem az ország belsejében nem akadtak, és mint fent kimutattam,
nem iá akadhattak szláv telepekre, sem pedig — az Al-Dunától költözvén föl
és befelé — más szlávokat magukkal nem hoztak, mint a kiket zsákmányul